Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...
járt, s nem 1 gyp-t, és ha egy kicsit rendbejönnek a dolgok, beiratkozik a harmadikba. A fellebbezés így végződött: „Kijelentjük, hogy a gyámhatóságtól minket nem keresett otthonunkban senki, hogy a két szemével győződjön meg arról, mi mindennel készültünk kisgyermekünk fogadására. Kérjük a másodfokú hatóságot, hogy semmisítse meg a mi érdekünket, érzelmeinket figyelmen kívül hagyó határozatot és hadd hozhassuk végre haza immár három és fél hónapos gyermekünket, ha egyszer nem akadályozták meg, hogy a világra jöjjön. Annál is inkább, mert ismerőseink, rokonaink jelenlétében szeretnénk megkeresztelni a szerb egyházi szokások jegyében elsőszülött gyermekünket.” A fogalmazásban egy jóakarójuk segédkezett, attól lett ilyen patétikus, lévén a gyámhatóság nem ajánlotta fel a segítségét. Boldoguljanak a bürokrácia útvesztőiben maguk. Mintha a fogyatékosságuk kizárólag gyermekük nevelésére vonatkozna — azonkívül semmi másra. Dr. P. Bertalan nyugalmazott gyámügyi főelőadó: „Mindent le kell írni a határozatban a fogyatékosnak! Fel kell hívni a figyelmet, hogy tartsa a kapcsolatot a gyermekével. Nem az a célunk, hogy szétbomlassuk a családot”. Vagyis alkalmasint segédkezni kell a fellebbezés megírásában is, hiszen a fogyatékosnak ebben nyilvánvalóan nincs gyakorlata. Dr. Á. Zoltán, a Megyei Tanács igazgatási osztályának vezetője július 5-én a fellebbezést elutasította, „mivel az nem megalapozott”. Majd ezt írta: „Az I. fokú gyámhatóság nem szerzett be a gyermek egészségi állapotáról minden adatot, így határozottan nem volt tudomása arról, hogy a gyermek farkastorokkal (nyitott szájpadlással) született. Ez a tény pedig döntő az állami gondozásba vétel szempontjából, hiszen a gyermek születési rendellenessége olyan mérvű, hogy csak fokozott figyelem és szakértelem mellett lehet táplálkozását biztosítani. Dr. P. Veronika, a csecsemőotthon orvosának véleménye szerint a napi öt alkalommal történő étkeztetést csak a csecsemőotthonban lehet a gyermek részére kockázatmentesen biztosítani, mert egy szakszerűtlen mozdulat már félrenyelést okozhat, esetleg a gyermek fulladásához vezethet. Tehát a gyermek állami gondozásban való tartása a műtétig mindenképpen indokolt. Nehezíti a körülményeket még az is, hogy a gyermeken kezdődő hydrocefalus (vízfejűség) jelei mutatkoznak, ami, ha bekövetkezik, a gyermek további gondozását is meghatározhatja. A védőnő nem tud napi öt alkalommal megfelelő ellátást biztosítani a gyermek számára, egyébként az ilyen mérvű fokozott gondoskodás a munkaköri leírásában sem szerepel”. Az indoklásból kiderül, hogy az elsőfokú gyámhatóság teljes erővel csak a szülők alkalmatlanságát sulykolta— úgymond a gyermek érdekében —, s közben nem tudott meg semmit a gyermekről magáról. Aki, mint már tudjuk, farkastorokkal született s állítólag „kezdődő vízfejűséggel is” gyanúsítható. Dr. P. Veronikát személyesen kerestük fel s tőle a következőket tudtuk meg. Felhívta valami ügyintéző telefonon, akinek elmondta többek között, hogy felmerült a vízfejűség gyanúja, mérik hétről hétre a gyermek fejkerületét, ám a normálisnál nem nő erőteljesebben. Vagyis a gyanú nem igazolódott be— a határozat ennek ellenére mégis tényként kezeli. Aztán itt van a kockázatos etetés. Többek között ez is az, amit az anya, amennyiben a gyámügyi főelőadó beutalja, esetleg elsajátíthatott volna. S akkor nem kellett volna hivatkozni a védőnő munkaköri kötelességének korlátáira. Dr. Á. Zoltánt közvetlenül határozathozatala után kerestük fel a hivatalában. Akkor azt mondta, hogy R.-ék feltétlenül nyújtsanak be felülvizsgálati kérelmet a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárához. Majd a következőket tette hozzá: „Nem mindennapi ügy ez! Ha a gyerek egészséges, mi hatályon kívül helyeztük volna az elsőfokú határozatot. A többi körülmény mind másodlagos volt az ügy érdemi elbírálása 35
