Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...
lett neki, önálló keresetű volt, betöltötte a tizennyolcat. Voltunk orvosnál, tanácsadáson, harminc napig kellett várni a papírra. Adtak egy könyvet, elolvastuk, hátha meggondoljuk magunkat. Aztán a gyámügynek, tanácsnak adtunk fényképet az esküvőről. Idejöttünk lakni, aho! azelőtt a Pityu lakott a nevelőanyjával. Lett volna mindjárt gyerekünk, de elment a baba. Felemeltem a nehéz vödröt, négy és fél hónapos volt, kislány lett volna. A kis Misit, úgy volt, hogy itt a szülőotthonban fogom megszülni, de keresztbe feküdt a gyerek. Voltam a pesti kórházban kivizsgáláson annál az orvosnál, akinél aztán szültem. Másnap mondom a Pityunak: látogassuk meg a mamát. Otthon hatkor elment a fejvíz. Delet harangoztak, mikor telefonáltak a mentőkért, tizenöt húszkor értünk a kórházba. Este tízkor szültem, mondták, mondjak gyorsan egy nevet. Tíz nap alatt egyszer láttam a gyereket, másnap március 13-án, hogy megszületett, aludtam addig, akkor is csak messziről mutatták. Kértem a nővért, hozza közelebb, de nem hozta. Négy napig nem volt tejem, ötödik nap lett, mondtam is: folyik a tejem. Három napig a császár után a különítőben voltam, a negyediken mentem a 126-osba. A pesti védőnő ott mondta, hogy a gyereket viszik az intézetbe. Azt mondták, az én beleegyezésemmel. Semmiféle papírt nem írtam alá, tíz napig nem mutatták meg a gyereket! Ha látnák, tiszta apja, a haja, a füle, mindene. Március 22-én jöttünk haza. Mentünk a tanácshoz, hogy hol az a jegyzőkönyv, ami az állami gondozásba vételt kimondja, de azt mondták: nincs félfogadás. Nagyon görcsölt a hasam, kijött a doktor, megvizsgált s közben odasúgta a Pistinek: „A bolondok házában a helye, terápiás”. Csak fájt a derekam, éjjel elmentünk az ügyeletre a másik doktorhoz, azt mondta: mars ki! Pedig többet voltam gyerekkoromban kórházban, mint idehaza.” Az állami gondozásba vételt egyetlen dokumentum előzte meg: G. Gizella egészségügyi védőnő 1978. március 13-án kelt környezettanulmánya. „Nevezett szülőkkel a kapcsolattartás igen nehéz. Mindketten szellemi fogyatékosok. A lakásba nem jutottam be, mivel állandóan bezárva tartják. Az ablakokat besötétítik. Szomszédokkal beszéltem, elmondásuk szerint nem takarítanak, a lakást nem fűtik. A lakók elől állandóan bújdosnak. A csecsemő fogadására nem készültek fel. Tanácsadásra rendszeresen járt a máter, panasza nem volt, leleteit elintézte. Munkáját jól bírta. Többször megbeszéltem a szülőkkel a látogatás időpontját, megígérték, hogy otthon lesznek, de a lakást lezárva találtam. Hozzátartozóik nincsenek, a csecsemő gondozásához segítségük nincs. A szülők a csecsemő gondozására alkalmatlanok, az otthoni gondozásért felelősséget nem tudok vállalni. Kérem a csecsemő állami gondozásba vételét.” G. Gizella azért döntött így, mert nem tudott bejutni a lakásba. Ugyanakkor készpénznek vette a szomszédok kijelentéseit, akik szintén csak feltételezésekre szorítkozhattak, lévén ők sem jártak a szoba-konyhás lakásban soha. De miért következik mindebből az, hogy a szülők alkalmatlanok gyermekük gondozására? Mert elsötétítenek? Tudni kell, hogy a lakás a város főterén van, két ablaka éppen odanyílik, ahol évről évre legalább egy millió turista bámészkodik. Ha történetesen R.-ék este összevesznek, botrányba fullad a nyári színház előadása. Ami pedig azt illeti, hogy nem készültek a csecsemő fogadására; teljességgel képtelenség. Mi másért járt volna el a máter rendszeresen a tanácsadásra? Akkor meg azt kell gondolni, hogy az egész azért történt, mert a szülők „ránézésre” szellemi fogyatékosok. Jóllehet olyan jogszabály nincs, amely tiltja a szellemi vagy bármilyen fogyatékosoknak a gyermeknevelést. Kivált ha annak rendje és módja szerint házasságot kötöttek, dolgoznak mind a ketten, önálló életvitelűek, választók, választhatók. A törvény éppen az ellenkezőjét mondja: a lehetőségekhez képest a fogyatékosok is teljes életet éljenek társadalmunkban. Aminek nyilván meghatározó része a családalapítás is. Az 1977. évi IV. törvény 11. § (1) bekezdése kimondja: „Cselekvő- képes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja 29
