Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...
VALÓ VILÁG KERTÉSZ ERZSÉBET—KERTÉSZ PÉTER R. MISI HAZATALÁL... Fogyatékosság és előítélet régóta sziámi testvérek. Szétoperálhatatlanok. Sőt: idővel mintha még jobban összenőnének. Pedig korábbi önmagunkhoz képest valamennyien fogyatékosak leszünk. Kopaszodunk, megcsunyulunk, veszítünk fizikai erőnkből, s többször meggondoljuk, felcammogjunk-e barátunkhoz a harmadik emeletre, ha történetesen elromlott a lift. Az ilyesfajta elhasználódás azonban bocsánatos bűn ahhoz képest, ami egy mozgássérülttel vagy még inkább egy szellemi fogyatékossal szemben megnyilvánul. Monspart Sarolta panaszolta a nagy nyilvánosság előtt, hogy milyen fájdalmat okoz a futás, ami az életet jelenti neki. S akkor még azt is el kell szenvednie, hogy sportiskolás srácok kinevetik: sántaságáért, küszködéséért, egyszóval mindama erényéért, amit egy halálból visszatért ember mozgósít, hogy korábbi önmaga lehessen. Párizsban a televízió legnézettebb csatornája egyenes adásban közvetítette a mozgássérültek világjátékát, nálunk meg valóságos kanosszát jár az a szülő, akinek gyermekét a nevelési tanácsadó kisegítő iskolába irányítja. R. Pistit ismerik, kedvelik városunkban. Nagyranőtt, nyakigláb kamasz, kinőtt nadrágban jár, de mint az óriások: mérföldes léptekkel. Jó szóra nyitott, készséges fiú. Állami gondozott volt, úgy fogadta örökbe egy szerb asszony, aki sokáig háziasszonya, modellje Volt Czóbel Bélának. Utolsó éveiben ágyhoz láncolta betegsége, Pisti ápolta példamutató állhatatossággal. Ekkor már az egyik helybéli szövetkezetnél volt mindenes. Patronálták, mint afféle falu bolondját, még az egyik brigádba is bevették. Aztán a sokat szenvedő asszonynál erősebbnek bizonyult a halál. 1977. augusztus 11-én végleg magára hagyta nevelt fiát. Dr. P. Bertalan 1976 végén ment nyugállományba, addig gyámügyi főelőadó volt a városi tanácsnál: „Tíz éves korától ismerem a gyereket, jó helyre került. Az az asz- szony, amíg élt, nagy felelősséggel nevelte, mindent elkövetett, hogy tanuljon, de nem vették fel a kisegítőbe. Kerítettünk neki nevelőt, úgyhogy le tudja írni a nevét. Pisti jószándékú gyerek, foglalkoztam sokat vele, rendszeresen segélyben részesítettem. Egyszer együtt mentünk Budapestre vonattal. Kérdeztem tőle: mit viszel Pistikém? Mondta, hogy zsíros pogácsát, maga sütötte. Az édesanyjának vitte a kórházba. A nevelőanyja egyre arra kért, hassak oda, ha ő meghalna, ne menjen el a gyerek a szövetkezettől, ott szeretik, gondját viselik. Aztán jött ez a nősülés és felborított mindent.” G. Borbála öt évvel idősebb szíve választottjánál. Megismerkedésük s egybekelésük történetét így mesélte el: „Jártam ide vásárolni a Sanyi-boltba, nálunk a községben nincsen cipőbolt. A kolléganőm mondta őtet, hogy magára maradt, meg hogy látott engem, de nem mer megszólítani. Nem tudta, hogy szabad vagyok-e. Még annyit tudtam róla, hogy saját anyukája eldobta kiskorában . . . Olvastam a moziműsort, pedig nem nagyon járok én moziba, aztán valahogy megismerkedtünk. Rossz volt neki egyedül, ezért már december 24-én idejöttem hozzá lakni. Kell ilyenkor aki mosson, főzzön, nem csak vele aludjon. Pletykáztak, nem hallgattam senkire. Jött vasárnap Pityu az anyámhoz: ha nem adja a lányát, elveszem erőszakkal. 1977. január 23-án megesküdtünk a pirostornyosban, meg a tanácsnál, de nálunk volt a vacsora. Engedély nem kel28
