Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - Balázs József: A bátori advent (történelmi színjáték 2 részben, - első rész)
de ahhoz is, hogy a Rákóczi urunk harcai óta eltelt húsz év alatt egyetlen ellenséges katona sem járt Bátorban. Béke van mester uram, végre béke. Nagyokat lélegezhetünk, és boldogok lehetünk, mi, akik már az új századdal együtt születtünk. Békességben telt el az ifjúságunk és az ország romlásának a századai után, ön megérti ezt Miklós mester, végre bizakodhatunk. Az időm nagy részét az emberek megfigyelésével töltöm, mondhatom: vége a sötét századoknak Magyarországon, az Úr 1737. évében már nem szégyen becsülni az ember értelmét. No persze, túlbecsülni sem, mert csakis az Istennel egyetértésben tervezhetünk és teremthetünk, hiszen semmilyen bizonyíték nem szükséges ahhoz, semmilyen bizonyíték Miklós mester ... hogy az isteni misztérium szűkre szabott időnk minden percenetjében jelen van ... MIKLÓS: Ön jezsuita, tisztelendő atyám? LISZKAY: Tessék? MIKLÓS: Sok jezsuitát hallottam, kiváló jezsuitákat is, a kérdésemet elismerésnek szántam ... LISZKAY: Nos ... Jelenleg Bátorban vagyok. A minorita rend tagja ... MIKLÓS: Ezt én is látom, természetesen ... nem akartam zavarba hozni, tisztelendő atyám. Csupán azért jegyeztem meg, mert ez a kor igen kedvez a jezsuitáknak, bár némely országban ... LISZKAY: (gunyorosan) ... útilaput kötöttek a talpuk alá. Ez akarta mondani. MIKLÓS: Sajnálom, hogy félreérthet: nem haragszom a jezsuitákra. Még akkor sem, ha ön titokban az, vagy régebben az volt, vagy csak rokonszenvez velük ... A céltudatosság, a cselekvésre való állandó készenlét, még ha tévedésekkel is párosul, megmondom, kedvemre való volt, amióta az eszemet használom, vagy ahogyan ön mondta, amióta az eszemet nem szégyellem becsülni . .. LISZKAY: Azt mondja? (Miklós mester nem válaszol, szerszámos ládájában matat, majd dolgozni kezd.) MIKLÓS: Tehát Krucsay uram karácsonyig Bátorban marad . . . LISZKAY: Jól értette. Bátorban, tőlünk harminc lépésnyire. Figyelem magát, lassan egy éve dolgozik itt. A Krucsay urunk által megrendelt oltár fontosabb részeit egy éve szállították ide Eperjesről, maga már csak azt a pár szobrot faragja ki, amit Eperjesen nem csináltak meg. Ragaszkodott hozzá, máig sem értem, miért, hogy a szobrokat itt készítse el. MIKLÓS: Ragaszkodtam hozzá, hogy itt faragjam ki őket... (Szünet) LISZKAY: Ha a parasztok után mintázza meg ... nem hiszem, hogy Krucsay Jánosnak tetszenek majd a szobrai. Ő nyilvánvaló, jól kivehető emelkedettséget vár. Jézus keresztrefeszítésének a történetét én is csak a szépség vakító ragyogásában tudom elképzelni. Az örökkévalóság részegítő illatát érezze mindenki, ha ránéz, és a parasztok ne saját magukat ismerjék fel az oltáron ... A keresztény szépségnek a felmutatásával a titokzatos életnek kell feltárulnia, amelyben egyetlen jogos mozzanat az isteni szemrehányás. MIKLÓS: A titokzatos élet? Igen? Arról beszél tisztelendő atyám? LISZKAY: (Mintha álomból ébredne. Mintha rajtakapták volna valamin) Én a katolikus egyház eszméjéről beszéltem, arról, hogy az egyházon kívül ... MIKLÓS: (gúnnyal) Nincs üdvösség ... No persze. Mily kevés ember van ma az országban, aki így tud bánni a szavakkal, és mégis mekkora pazarlása a csiszolt agynak ... LISZKAY: Miről beszél? Nem értem... Nem vagyok szókufár... . MIKLÓS: Amikor végre összeköthetne bennünket valamilyen közös megfontolás vagy megsejtett gondolat, akkor ön, akár egy lándzsával, a szavak átláthatatlan függönyével elvág mindent. .. (A pap közelebb lép Miklós mesterhez) LISZKAY: Mert az imént azt mondtam, táruljon fel az ön oltárán a titokzatos élet... ebből arra következtetett... MIKLÓS: (rezzenéstelen arccal) Semmire sem következtettem ... LISZKAY: De igen. És következtessen csak nyugodtan ... Arra gondolhat, hogy az én hitem elégtelen az élet megértéséhez. Némely dologban nem különbözöm a pogányoktól, az istentelen pogányoktól. Hajlamos vagyok komolyan, körültekintően foglalkozni életem néhány szerencsétlen pillanatával, amikor minden ellenem esküszik, amikor elég egy sejtés, hogy megroppanjon mindaz, amit addig felépítettem... Ilyenkor olyan vagyok, mint a régi idők tudósai: ahhoz, hogy szomorú légy, hogy a búskomorság az őrület széléig vigyen, elég csak hosszasan elmélkedni ... az egymást követő napok értelméről, az isteni jelenlét formáiról, a teremtés kezdeteiről, egyszóval... MIKLÓS: Egyszóval arról, hogy mért nem világosít meg bennünket jobban az Isten. Mert egyszer elveszünk mindnyájan. A halál hidegében pedig már semmit sem tudunk arról, hogy mivégre is volt ez a kis élet-kirándulás ... Szobrokat faragunk, terjesztjük a hitet... LISZKAY: Elég, elég... Mintha csak magamat hallanám ... (újra és újra megvizsgálja Miklós mester munkáit. Sürög-forog, a hangja megkeményedik.) Mint mondottam, Krucsay uram karácsonyra várja, hogy elkészül az oltár, és érthetően elmondtam azt is, hogy milyen szellemben .. . MIKLÓS: (Megjuhászodva) Értem én, hogyne érteném. Az eszme, ahogyan ön gondolja, jelen lesz az én oltáromon. Az eszme, a megváltás eszméje ott lesz. Most, éppen karácsony előtt egy hónappal, a négy szent hét előtt, advent szent hónapja előtt igen nagy boldogság nekem erről beszélni ... Az adventi gyönyörű napok szépsége, az istenvárás, Jézus születésének a hónapja segít majd nekem a munkában. Az év legszebb hónapja ez, tisztelendő atyám. Ez élteti 19
