Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - Balázs József: A bátori advent (történelmi színjáték 2 részben, - első rész)
MIKLÓS: Mit csinálsz? MÁRTA: Csak én törődöm kenddel . . . MIKLÓS: Hát akkor ne törődj... MÁRTA: De akkor éhen marad. Éhen faragja ezeket a szép szobrokat. . . még eltéveszti. Hogy lehetne a szenvedő Jézust éhesen ... MIKLÓS: A tisztelendő úr megígérte, hogy rendesen kapok enni . . . így egyeztünk meg ... Látom, hogy nem hoztál semmit... (Miklós mester feláll, odamegy a vaslábashoz, felemeli, aztán a fal mellé dobja a fakanállal együtt.) MIKLÓS: Mondd meg a tisztelendő úrnak, hogy büdös volt az ebéd. Mintha férgeket zabáltam vojna. Görényeket főztek a klastrombán? MÁRTA: Jaj de jó, hogy nem hagyott semmit. (Örül) MIKLÓS: Indulj, kérjél valamit a barátoktól ... MÁRTA: Hogy görénylevest adjanak... Azt egyék csak a szerzetesek. MIKLÓS: Meg a pócsi ikrek ... MÁRTA: El is rontották a gyomrukat.. . Mindennap hosszúfarkú nyulat főznek . . . MIKLÓS: Micsodát? MÁRTA: Azt. . . (Elbizonytalanodik Miklós mester megrémült arcától.) MIKLÓS: Mi az a hosszúfarkú nyúl? MÁRTA: Nem is tudom ... (Zavartan belebonyolódik a magyarázatba) A nyúl meg a görény ... A kettő együtt. Ha a görényhez feleségül megy a nyúl, akkor van hosszú farka. . . a kicsi nyúlnak .. . (Nevet) (Miklós mester lassan visszaül a székére) MIKLÓS: Megfájdult a gyomrom . .. istenem . . . istenem ... De jó lenne egy kis bor, dióval . .. Sok-sok dióval. MÁRTA: Arrafelé az a szokás? MIKLÓS: Merrefelé? MÁRTA: Ahonnan jött kend ... A hegyek alól, a nagy hegyek alól . .. (Miklós mester nevet) MÁRTA: Mert arról jött? Még nem is hallottam, hogy a dió meg a bor megjavítaná az ember gyomrát a nyavalyától... Mit nevet? A tisztelendő úr is járt a pápánál, egy félévig csak lóháton utazott. De senki sem tudja, hogy kend hová való? Eltitkolja előlem, mert ha még a csuhásoknak nem mondja meg, rendben is van, nem kell mindent tudni nekik sem, bármennyire is akarnák. De nekem megmondhatja . .. MIKLÓS: Ide való vagyok. Ide, a Nyírbe. Bátorba . . . MÁRTA: De honnan jött? MIKLÓS: Én inkább azt kérdezném, hová megyek? Most, hogy már olyan régóta béke van . .. MÁRTA: Mi baja a békével? MIKLÓS: Nyugtalanabb vagyok, mintha marta- lócok elől kellene menekülnöm ... MÁRTA: Hogyan? Nem értem ... MIKLÓS: (felcsattan) Neked én nem fogom ezt megmagyarázni! Nincs rá időm . . . (Márta megijed, hátrál) MÁRTA: Értem, persze, persze ... (Aztán gyorsan eszébe jut valami) A tisztelendő úr üzent. De azt is mondta, hogy mindjárt jönni fog ... MIKLÓS: Üzent? MÁRTA: Krucsay nemsokára megérkezik Vár- dáról. Szeretné látni az oltárt, meg hogy mikorra készül el vele! MIKLÓS: (vállat von) Még nem tudom ... MÁRTA: Karácsonyra ... legkésőbb ... MIKLÓS: Karácsonyra nem fog sikerülni. (Körbejárja az eddig elkészített szobrokat) Még sok dolgom van vele ... Azt akarom, hogy a környéken ne legyen párja.. . Azt akarom, hogy aki belép a bátori templomba, érezze az Isten jelenlétét... MÁRTA: Karácsonyra meg kell csinálni, Krucsay uram új harangot is adományoz. Az oltár karácsonyra el fog készülni. És szép lesz, jöhetnek csodálni Káliéból, Pócsról, a Tisza mellől... És csak úgy lehet kész, ha kevesebbet járkál a falvakba. Á parasztokkal issza a bort... MIKLÓS: Elég, fékezd a nyelved! MÁRTA: Nem kellene a parasztok közé menni, be is hívhatja őket a tisztelendő úr a templomba.. . a szerzetesek tudják, hogy a parasztok arcát faragja ki a fákból... MIKLÓS: Honnan tudják? (Márta áll, nem válaszol. Miklós mester a szerszámos ládájából pénzt vesz ki és Márta felé dobja.) MIKLÓS: Bort hozzál, akárhonnan is. A föld alól is. MÁRTA: A tisztelendő úr mindent tud. Azt is (fenyegetően), ha nem készül el az oltár karácsonyra, nem kapja meg a pénzt, hogy elutazzon abba a messzi országba, ahol már járt. És akkor én sem kapok semmit. Nélkülem pedig éhen halna, nem mehetne emberek közé . . . Engem küld mindenhova ... A pénzt azért köszönöm ... Csütörtökön lesz vásár. Jönnek Erdélyből a zsidók, hozzák a szép kelméket, nem fogok fázni, annyit veszek, hogy nem fogok fázni, jöhet a tél, jöhet bármilyen hideg ... Áldott jó ember maga, mester uram ... Pedig idegen létére félnem kellene magától. Titokzatos útjai vannak, meg aztán . . . tegnap egész délután a templomajtóban állt, meg sem mozdult, úgy állt ott, mint egy szent szobor, én meg féltem elmenni kend előtt, inkább megkerültem a templomot, meg a temetőt, mert féltem, hogy meglát... és megzavartam volna... MIKLÓS: Máskor ne kerülgess ... MÁRTA: Pedig én nem félek magától. Én nem félek ... (Közelebb jön, közvetlen és bensőséges lesz) Magától én sosem félnék, csinálhatna velem bármit... (Hirtelen lépéseket hallanak az oltár felől. Liszkay páter közeledik. Márta gyorsan megfordul és ki- megy.) LISZKAY: (sietősen) Üzenetet kaptam. Tekintetes és vitézlő Várdai Krucsay urunk hamarosan megérkezik Bátorba. A klastrombán fog lakni mindaddig, amíg az oltárt fel nem szentelhetjük. Ezért jön hozzánk. Krucsay urunk, de a mi rendünk életének is a legnagyobb pillanatai ezek . . . Évek óta várok erre és isteni közreműködéssel elértem. Mert kétségtelen, hogy Isten segedelme kellett hozzá. És nemcsak a mi gyarapodásunkhoz, 18
