Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - Szabó Sándor: Szieszta, Alkony a fényújság alatt, Apám (versek) - Tömöry Péter: Benne, Előtte két lépéssel (versek)
kőáramlatok üreges tömörség így szállunk alá kiszakadt esernyő fölöttünk a föld fonnyadt ernyőjü zománcolt bürökvirág mint fékezi a zuhanást látlak kedvesem és látsz te is tartsd vissza a lélegzetedet és visszatartom én is hiába nem érhetsz hozzám köztünk köt meg az anyag amelyben zuhanunk esztelenül állapota a megtorpanás csak nézd visszatartott lélegzettel miként sülyed velünk a betonharang a ház a föld a buborék falán ELŐTTE KÉT LÉPÉSSEL a nádirigó meséjét mondanám el de elfeledtem mi a nádirigó és elfelejtettem magam ebben a geometrikus világban egy szoba négy fal a nádirigó fészekben költött szavaim között költött apró csodát fellobbantotta nyelvérzékem red vés foszforát három fal nem ez nem szoba és nem fészek nem menedék és nem nádirigó három fal és a negyedik fű fa folyó hegy mező a nádirigó nem húsevő szirmai tollak nincsenek meg-megszakadó dobbanás szárnycsattogása döbbenet két fal egy sarok a többi kék zöld tűzpiros és ideg és hideg és vér a nádirigó hers mese eleje vége — napkerék küllői egymást kergetik ne még ne még a nádirigó meséjét mondanám el de előttem áll a fal két lépés ennyi tér maradt állok a nádirigó fütyül a fal fehér sima suhog huhog a nád
