Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 8. szám - Köteles Pál: A dublőr (elbeszélés)

— Óh, hallják emberek — röhögött a kicsi anélkül, hogy tágított volna — a művész- urat a segédrendező hívatta nyolcra. Hát magukat hányra hívatták?

A folyosón nagy röhögés támadt. Gúnyos megjegyzések úszkáltak ráérősen a levegőben, amiből Tamás csak annyit értett, hogy mindenkit nyolcra hívtak.

— Ez a világhelyzet, taticsek — mondta az emberke.—Várni kell. Ez egy rendezőpályaudvar, majd csak lesz valami. A türelem végül is tövist terem — röhögte s hogy látta, Tamás is a fal mellé húzódik, ő is megtámasztotta a szürke tapétát.

Egy overálos férfi kinyitotta a segédrendező irodájának ajtaját, s olvasni kezdte a neveket. Az előbb még remélte, hogy elsők között hívják, de csalódott. Egymás után léptek be a várakozók, s rögtön érkeztek is vissza, kezükben egy-egy borítékkal.

— Csonka Tamás — szólt ki az overálos.

Tamás végigmérte a kis embert, aztán belépett az irodába, ahol Sipos ült épp úgy, mint néhány nappal ezelőtt, s pipájából eregette a füstöt.

— Miért nem szóltál, öregem? Sajnálom, ha várakoznod kellett. Neked mondjam, hogy ez egy bolondokháza? Bolondokháza? Kész tébolyda, néha legszívesebben felkötném magam — Gyorsan, határozottan, kissé kimérten beszélt. — Itt a program — nyújtott át egy borítékot. Délelőtt lovaglás, délután autóvezetés, este judo, birkózás, box, karate. Elég kemény két-három heted lesz, de utána jó nagyokat szundíthatsz. Ha jól összeszámolom, a te snitteid 10—12 nap alatt elkészülnek. Még, ha újra kell forgatnunk egy-két jelenetet, akkor se több, két, mondjuk három hétnél. Két hónappal úgy megúszod, mint a pinty, no persze, ha egybeszámoljuk a napokat. Egyébként széthúzódik a dolog. Neked mondjam, öregem? Ez az egész szuperprod-forgatás eltart vagy nyolc hónapot. Közben behívunk néhányszor. Ennyi az egész: Na igen, hogy ne felejtsem, amíg ezek az előgyakorlatok tartanak, már úgy értem a lovaglás meg egyebek, asszimilálnod is kell. Dehát emiatt ne legyenek aggályaid. Ha lassabban megy a dolog, semmi baj, majd bejársz a platóra, s ott is csiszolhatsz, mig Timóttal forgatnak. Érted, ugyebár? Jó, ha minél előbb túl esel a dolgon. Hát ennyi, öregem — fejezte be s kezet nyújtott— Esztike boldog?

Tamás felállt, egy kis ideig a borítékkal matatott, csak aztán nézett Síposra:

— Nagyon is — mondta kéznyújtás helyett, s anélkül, hogy köszönt volna, kilépett az ajtón, de az overálos utána szólt.

— Egy pillanatra még, uram.

Tamás csodálkozva visszanézett.

— Tessék visszafáradni — intett befelé az overálos.

— A fene egye meg, az ember folyton elfelejt valamit — motyogta Sipos — csak azért hívattalak vissza, hogy megmondjam, Tufán asszisztenssel kell majd dolgoznod, no meg az edzőkkel. Ez a Tufán remek fickó, kiválóan ért ahhoz, hogyan lehet a dublőrnek azonosulnia mozgásban, magatartásban a színésszel. Remélem, jól kijöttök majd. Magadon segítesz, ha minden tanácsát megfogadod.

* * ■*

Már az első napon kiderült, hogy Mister Dublőrnek, ahogy nevezni kezdték Csonka Tamást, nincs túlságosan könnyű dolga. Mert igaz ugyan, hogy hátban megtévesztésig hasonlított Timótra, de a járása egészen más volt. Timót renyhe járású volt, nagyokat lépő, egy kicsit billegve járó, Tamás viszont mindig sietősen szaporázta a lépéseit, s ráadásul fölszegett fejje! járt.

— Hát először is — magyarázta az asszisztens —, egy kicsit lezserebben kell járnod. Nem olyan nehéz, hidd el, figyelj rám — utánozni kezdte Timótot, aki egy habos fagylaltot kanalazott a lovaglóiskola falatozója előtt — meg aztán megnyújtod egy kicsit a lépésedet, csak néhány centivel. Nemcsak itt, hazafelé menet is. Meg ha vásárolni

9