Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - Köteles Pál: A dublőr (elbeszélés)
— Timóthoz? — esett vissza Tamás a székbe — Az ő dublőrje leszek? — Harmincezerért. Hasonlítasz rá. A vállad ugyanolyan, mint az övé, a nyakad ... a többit rendbehozzák a sminkesek. Harmincezer nagy pénz, és megcsinálod két hónap alatt. Bizonyisten. Két hét alatt fölfrissíted a lovagló tudományodat, ugyanennyi elég lesz, hogy újra jól vezess autót és motort. A balhékhoz nem kell különösebben gyakorolnod. A felvételekkel egy-két hét alatt megvagyunk, már ami téged illet. Nézd itt van ez a doboz, benne egy csomó fénykép Timótról — mondta némi gúnnyal — tanulmányozd a gesztusait, a fintorait. Próbáld utána csinálni. Na igen, a szerződés miatt menj be a 116-osba, ne vacillálj sokat, írd alá. — Még egy pillantást vetett Csonka Tamásra, aztán lapozni kezdett valami könyvben. — Hát akkor szervusz, kedden kezdünk, reggel nyolcra várlak. Hazafelé menet építette magában a szerepet, nem a dublőrét. Jó képet akart vágni, mosolyogva szerette volna Eszter elé tenni a szerződést s azt mondani, no drága művésznő, hát ez a helyzet. Elvállaltam, s ha mindenképpen tudni akarod, még a nevemet is kiírják. Pedig arra még nem volt példa, hogy egy dublőr neve felkerüljön a vászonra. Fütyörészve ment hazafelé, két italozó előtt is megállt, megivott egy-egy deci vodkát. Maga is meglepődött, hogy milyen jól játssza a magára osztott szerepet. Mosolygott, otthon magához ölelte az asszonykát. — A harmincezer jó kis harapás — nevetett Eszter, de alig mondta ki, Tamás hirtelen elengedte. Elfelejtette a boldogember szerepét. Honnan tudja a felesége, hogy harmincezret adnak? — Minden rendbe jön, fiú, — simogatta meg Eszter. Most még csak így leszünk együtt a filmen, de a következőben már mi játsszuk a szerelmes párt. Érted? Együtt! — Miket zagyválsz itt össze-vissza? — kérdezte Tamás. — Nem akartam szólni. Amilyen lusta dög vagy, nem vállaltad volna ezt a munkát, ha tudod, hogy nekem már megvan a szerződésem. Én se kapok harmincnál többet, pedig én a pofázmányomat is adom, nemcsak a testemet — kezét hirtelen a szája elé kapta és kiabálni kezdett. — Most megint kivered a dilit, pedig nagyon jól tudod, hogy miről van szó. Semmi másról, csak arról, hogy a dublőr igazi arcát soha nem látják, csak a teste szerepel. Erről van szó, de te azt hiszed, hogy lefeküdtem ezért a francos szerepért. Világéletedben ilyen féltékeny állat voltál. Hát vedd tudomásul, hogy nem feküdtem le Ronyákkal. Némán járt-kelt a szobában. — Azt az istenverte szerepet is csak azért vállaltam — mondta szomorúan —, mert megígérték, hogy téged is bevesznek a buliba. Hát nem érted, Tamás? — Dehogynem. — Még azt se tudom, mit kell játszanom — újra kiabálni kezdett —, de vállaltam, teérted. — És nemcsak a tested adod oda, a pofázmányodat is, igaz? Vagy nem így mondtad? — Az ember előbb-utóbb bedilizik melletted. — A telkedre ne vedd — szólalt meg gúnyosan a férfi. — Azért vállaltad, hogy én is szerepet kaphassak, amiből az is világos, hogy még dublőrnek is rossz vagyok — a szerződést kihúzta a zsebből, a gázgyújtót felkattintotta. — így rendeltetett — a szerződés előbb csöndesen, aztán egyre nagyobb lángra kapva égett. * * * A segédrendező irodája előtti folyosón legalább harmincán vártak. Tamás az ajtó felé tartott, de egy aprócska ember elé állt. — Hová oly nagy sietve, szakikám? — Sipos segédrendező hivatott nyolcra — válaszolta Tamás. 8
