Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - László Ferenc: A szarvasokká vált vadászfiak nyomában
1980-as gyűjtésű változat epikai ductusát és — másodsorban — a szótagszám jellegzetes ingadozását érzékeltesse. Ennek a célnak az itt következő magyar változat megfelel. Az öregember, mert hogy volt neki kilenc kisfia, nem tanította 5 szerzeteseknek, sem mestereknek, csakis hegyi vadászoknak. Kora hajnalon vadászni mentek 10 hegyek s rétekre, szép havasi tisztásokra. Maradtak, füvet legeltek, és haza többé nem tértek. Elegük volt a fűvel 1 5 és a forrás vizével. Nem ittak vizet fazékból, hanem mind csak a forrásból. Szüleik haragudtak és utánuk futottak 20 hegyeken és völgyeken át: nehezen bár meglelnék. Mikor már rég mind keresték, gyermekeiket meglelték egy fáin kis tisztáson. És szóval így szólala* kilenc legények apja: 25 „Szeretett gyermekeim, hazavárunk titeket. Jöjjetek jó szívvel haza, mert anyátok vár reátok a megterített asztallal, 30 borral teli poharakkal. Jöjjetek velünk haza poharat üríteni, minket fölvidítani” „Apám, ház’ már nem megyünk! 35 Apám, a mi ajkacskáink nem isznak már bort pohárból, mert csak vizet a forrásból. Apám, a mi lábacskáink nem lépnek már a hamuba, 40 mert lépnek csak az avarba.” Apja megharagudott és szóval átkot mondott. Akkor ők szólották: „Apánk, minket ne átkozz, mert mi, apánk, fölkapunk, 45 fölkapunk a szarvainkra, és mi, apánk, hajítunk hegyen túl és réten túl.” Az öreg megharagudt és hazafelé indult. 50 Nagyon rossz és dühös volt. * Susana Suciu második változatából Jegyzetek ‘A Cantata profana keletkezéstörténetéhez. Az említett kötet 213—254. lapján. 2Ez emlékezetes első felső-oroszi kiszállás másnapján, a lelet feldolgozása közben jutott tudomásomra, hogy a szarvasokká vált vadásziaknak több változata ismeretes, mint ahányról tudtam. A faluban többen is mondták, hogy pár éve járt még ott valaki,aki ez után érdeklődött; a szeméiyleírásból Virgil Medanra következtettem, akinek egy 1963-ban gyűjtött felső-oroszi változatát közölte is loan R. Nicola a Kolozsvárott megjelent Lucrári de muzicologie 4. kötetében, 1968-ban. Amikor az előbbi jegyzetemben megnevezett tanulmányt lezártam, nem tudtam, hogy Medannak 1979-es évszámmal önálló kötete jelent meg — Clntece epice —, amely csak azért kerülhette el figyelmemet, mert nem jutott könyvárusi forgalomba. Ebben a kötetben a minket érdeklő kolindának négy változata található meg. 10-es sorszámmal az 1963-as gyűjtésű, ismert változat (megjegyzem, hogy a közlőt az anyakönyvi bejegyzés szerint nem Romul, hanem Remus Blagának hívták; 1975. június 9-én halt meg), 11—13-as sorszámmal pedig három 1976-os gyűjtésű változat, amelyek közlői a már említett Nastasia Jinea és Dumitru Moldovan, továbbá a szintúgy felső-oroszi lleana Sima. Áldom a gondviselést, hogy ottjártam- kor még nem tudtam ezekről a leletekről! A Medan föltárta biztos nyomokon járva aligha jutottam volna el Susana Suciuhoz, akinek ezt az egyedülállóan érdekes — és szerintem egyedülállóan értékes — három változatot köszönhetem! “Béla Bartók: Melodien der rumänischen Colinde (Weinachtslieder). Universal Edition A. G., Bécs, 1935, 121 a—r sorszámmal összesen tizenhét változat. 'A loan R. Nicola gyűjtötte, 1956-os muzsnafalvi változatban is előfordul az átok, de egészen más összefüggésben: afiak apai átok következtében válnak szarvasokká. Lásd aszerző Colinda vínátorilor metamorfozati in cerbi című tanulmányát, in: Lucrári de muzicologie, Kolozsvár, 1968, a 63. lap V. hasábján. “Monica Brätulescu: Cu privire la sursele populäre ale libretului Cantatei profane. Comen- tarii si ipoteze. Secolul 20, Bukarest, 1976 (XVI. évf.) 4—5. szám, 81. 73
