Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Katona Imre: A kubikolás nemzetközivé válása Jugoszláviában (Magyar-délszláv-olasz és albán földmunkások déli szomszédságunkban)

szintjétől kezdve törvényszerűen végig kell járnia azokat a lépcsőfokokat, melyeket a magyarok már megtettek. így pl. tudunk Brcko és környéke szerb rakodómunkásairól, kubikosairól, akik főként a folyami uszályokból talicskázzák ki a sódert. Bár e rakodómunka zöme ma már gépi erővel történik, maradt némi szerepe a talicskának is. A Bracko környékiek azonban még nem a termelékenyebb kubikos, hanem a kevésbé alkalmas kőmívestalicskát használják. (Z.S. A folyók vándorai — Magyar Szó 1965. júl. 4. 16. old.) A Jugoszlávia-szerte felbukkanó albánok pedig még régiesebb és át nem alakított szerszámokkal végzik a földmunkákat, nagyjából azon a szinten, amelyen a magyar földmunkások a kubikolás kezdetén: a hivatásos kubikosság kialakulása előtt. Az albánok viszont sokkal gyorsabban tudnak „átkapcsolni” a gépi föld- és egyéb tömegmunkákra, mint annak idején a magyarok.

Egy-két önkéntes néprajzi gyűjtést, továbbá néhány múzeumi tárgyat leszámítva, a jugoszláviai kubikosságról úgyszólván csak a sajtóból tudhatunk meg valami keveset. Jóval nagyobb figyelmet fordítottak rájuk viszont a művészek. A zentai Andruskó Károly linómetsző pl. szinte tudományos alapossággal készített róluk egy valóságos képregényt, Vagyis témában összefüggő, egymást követő metszetsorozatot, melynek élményanyagát elsősorban az 1962—63. évi zentai hídépítés kubikmunkája szolgáltatta. Az évtizedeken át elhanyagolt töltések helyreállítását és bővítését olyan környezetben végezték a kubikosok, amelyben modern földgépek nem voltak alkalmazhatók, így felújultak a hagyományos munkaformák. Ezeket Andruskó saját ifjúkori élményeivel és az idősebbek visszaemlékezéseivel is kiegészítette, és így az indulástól a munkákon, étkezésen, pihenésen, sőt a verekedésen át a visszaérkezésig, a kubikosélet szinte minden mozzanatát megörökítette. (Andruskó Károly: Kubikosélet-baráberélet. Zen- ta, 1967.) Művészi eszközökkel nagyjából azt tette, amit jómagam a néprajzban tíz évvel korábban (A magyar kubikosok élete. Bp. 1957.), anélkül, hogy egymásról tudtunk volna! Annál nagyobb öröm volt a személyes találkozás!

V/csek Károly mindezt a kubikos-motívumot egy rövid, 10 perces dokumentumfilmre vitte át: az öltözködéstől a kordéslovak befogásán át az étkezésekig ő is minden lényeges mozzanatot megragad, és ezen belül egy-egy képet (pl. munkáskezet stb.) külön is kiemel. (Vlaovics József: Kubikosok. Vicsek Károly dokumentumfilmje — Híd 1973. 5. sz. 475—479.) Mindkét művész ösztönösen azt tette, amit ősidők óta társaik is, akik a Biblia egyes jeleneteit, az újkorban pedig egy rémtettet képsorban ábrázoltak: a középkori biblia pauperum- (szegények bibliájáétól a vásári képmutogatókon át a kubikosokról szóló film- és képregényekig visz a művészetek útja.

Összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy az emberi erővel végzett nagy tömegű földmozgatás a fejlődő társadalmak körében is világjelenség, melynek időbeli elhúzódása a (félig) hivatásos kubikosság kifejlődésére vezethet. Ez megtörténhet két vagy több helyen is egymással párhuzamosan, de mégis egymástól függetlenül (példa rá az olasz Pó és a magyar Tisza folyó mente), és ez esetben népi-nemzeti sajátosság-(ok) ról beszélhetünk. Együttélő és dolgozó népek körében magától értetődően van adva a kölcsönhatás lehetősége; az átadó rendszerint az a nép (a Tisza mentén a magyar), melynek körében az új munkafajta és életforma előbb kialakult, így már kész sablonokkal szolgálhat. Az átvevő pedig az a nép (a Tisza mentén a szerb), amely később tér át ugyanarra a foglalkozásra. A tanítvány esetenként még mesterét (pl. a csókái szerbek a magyarokat) is felülmúlhatja. Az együttmunkálkodás és kölcsönhatás bonyolult jelenségeit (pl. a vajdasági magyarok és szerbek, esetleg még az olasz kordésok esetében) főként a szakkifejezések terén tudjuk nyomon követni. (Példa rá a szanádi szerb kordéhányók szakmai szókincse.)

A kubikolásra való át-, ill. rátérés korántsem egyszeri és nem is feltétlenül egyidejű folyamat, így a történelmi Magyarországon a magyarok mellett nemzetiségiek is kubi33