Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Szekér Endre: A mai magyar költői nyelv új vonásai
hadüzenet, mustárgáz, hullaszag s a RENDELET — ingatag falainkra a rettegett AVIS! BEFEHL! a rengeteg — de ki is írta fel? — bonyolult mondatú Mene-tekel ... Hasonlóképpen indokolt kiemelés Nagy László versében a kisbetűs cím után (Betűk gyászőrsége) a végig nagybetűs vers-felirat. „ITT NYUGSZIK A HARMINCKETTES GYALOGEZRED.” Itt a sírfelirat epigrammatikus rövidsége is figyelemre méltó. Simonyi Imre Történelmi lecke című versében különböző szerepekben kerül a verssorba a magyar történelmi múltat jelképező négy földrajzi név — „Muhi. Mohács. Majtény. Világos.” Majd később a belső bajokat idéző sorok után újra sorjázza e csatavesztéseket, s most felkiáltássá fokozza az előbbi kijelentéseket. És nagybetűvel ezt emeli ki — „EZ Muhi!”, a mutató névmást húzza alá. Buda Ferenc Roham című versében érződik a több hangon való megszólalás kötelessége. Ezt halkan elmondani lehetetlen. Ezért a vers közepén a szokott nagyságú betűkkel szedett vers-szöveg mellett önmagában, külön kiált két szó különlegesen kiemelve nagy betűkkel. „RIADÓ”—„ROHAM.” A „látható nyelv” még fokozottabb mérvű felhasználása jellemez néhány költőt. A jugoszláviai magyar költészetben nem ritkák a merészebb tipográfiai eljárások. A még hagyományőrzőbbnek tekinthető Ács Károly egyik igen eredeti versét a következőképpen szerkeszti meg. A verskötet (Menetrend dicsérete a címe) megszokott oldal-elrendezését megtöri, a szétnyitott kettős oldalt elfordítja, a könyv lapnagyságát kihajtással megnagyobbítja, s így keresztbe kerül a vers — a megszokottal ellentétben. Ugyanakkor színes (csupa fekete) lapok, laprészek is megszakítják a kötetet. A Matuzsálem példái című vers második része vonallal elkülönített két egységre bomlik. Az egyikben az akkor elhunyt nagy költők idézeteit rögzíti, a másikban az arra reflektáló saját versrészlet olvasható. Például; Negyedik példa; lázadás Ezért ne paktálj le soha senkivel; „Éltem bár nem akarták hogy éljek.” legtovább ér, ki ár ellen evez. (Kassák Lajos) Tehát itt a vers-szerkezet értelmező szerepe megnőtt, a bal oldalt levő példa, Kassák neve, idézete — együtt szól, vagy perel, vitatkozik a vele egysorban, szakaszban levő Ács Károly-versrészlettel. — Hasonló kísérletekkel találkozhattunk a jugoszláviai Híd című folyóiratban: Fehér Kálmán a képvers külső formáját és a tipográfiai játék lehetőségeit próbálgatja. Az egyikben a Papírsárkány, a másikban Rajzszög, a harmadikban a Keljfeljancsi formáját keresi a széttört szavakkal. A Párizsban élő Papp Tibor próbálkozik legtöbbet e tipográfiai eszközök felhasználásával. A szombathelyi Életünk című folyóiratban olvashattuk Szöveg című munkáját, mely főleg Paolo Santarcangeli A labirintusok könyve egyes részleteit illeszti össze. A fekete alapon a szélek felől induló szavak, mondatok befelé haladva kisebbednek. Feltehetően a szöveg az „Imago! imago! máglya! mágia hordalék” kezdetű résszel kezdődik, bevág egy-egy József Attila-részletet („nagyon fáj”, „vicsorgók és ugrándozom”), és a kezdeti résszel fejezi („imago”). A párizsi Nagy Pál Munkanaplója a nyelvi eszközök meglepő tipográfiai lehetőségekkel való kifejezésére törekszik. A mai magyar költészetre jellemzők az idegen elemek, idézetek, dokumentumok stb. felhasználásai. Kiindulópontként azokat a megoldásokat említhetjük, amikor a költő csak egy-egy idegen szót épít be versébe. Bóka László a Latin grammatika című verse erre az ötletre épül, először felsorolja a latin elöljárókat (ante, apud, ad, adversus ...), majd külön-külön kiemel egyet-egyet a verssorok élén. A játék aszerelmes szavaktól jut el a halálig. Például: „Circum, circa: ó, ölelne, átkarolna két karom ... Rónay György több versében találkozunk latin szövegelemekkel. Az Antonius Oppidanus című versét Szerb Antal emlékének szentelte. S az egész versen végigvonul Catullus Lesbiához írt verse. A magyar mondatokat meg-megszakítja, felesel egymással a magyar és a latin szöveg, és mindkettő fejezi ki a vers lényegét. Már égnek a házak, golyó zúzza szét ablakát, de ő Catullust fordít. Az alkotást szegezi szembe a barbársággal. így ír: „Kezében toll, előtte gyertya, könyv. Mea Lesbia, vivamus. / Catullusát javítgatta Antonius Oppidanus.” Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című versében szakaszonként a könyvoldal bal- vagy jobbszélére csúsztatta az összetartozó egységeket, s közben a messzi Amerikából hazagondoló Bartókot népdalelemekkel jellemezte. „Hova vetemedtél / hova vetemedtél / szivárvány havasról / szivárvány havasról / tűzre te vettettél / hamuvá vedlettéi / mint jó Ráduj Péter / szeme menyecskéje / románul Marinka / magyarul Margitka / írju Ráduj Péter / szeme menyecskéje / románul Marinka / magyarul Margitka.” Később a versbe beépül egy bibliai idézet („Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák lábaikkal, és fordulván, meg ne szaggassanak titeket,” Máté, 7; 6), aztán népköltészeti motívumok után egy Lászlóffy Aladár-verssort találhatunk a költeményben („s a világot bármikor újraköltöm.”). Ugyancsak Szilágyi Domokos versét, a Haláltánc-szvitet 86
