Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Szabó László: Erdei Ferenc társadalomszemlélete

sadalom rajza követi. S e művek nemcsak sorrendet, de lényegi összefüggést is mutatnak, s magyarázzák a szerző társadalomszemléletének lényegét is.

Mit tart a parasztságról, vagy ahogyan ő nevezi: paraszti társadalomról Erdei?

Saját bőrén is tapasztalta, tudományosan is elemezte, hogy a parasztság kifejezetten munkára berendezkedett társadalom. Feladata, társadalmi szerepe a termelőmunka megszervezése. Életét, életének minden mozzanatát maga a munka hatja át, s ez alakítja ki belső értékrendjét. Azaz az érték és a munka, a társadalom és a munka- szervezet összefüggése életében meghatározó. Sőt nemcsak általában hat a paraszttársadalomra a munka, hanem a munka minősége, jellege, mezőgazdasághoz, földműveléshez kötött volta is döntő. Ezért fogalmazhat úgy, hogy a paraszt lényegében nem más, mint „... falun, tanyán és mezővárosban lakó földművelő és munkás társadalmi csoport...” (Erdei F., 1980. 75.). A munkára berendezkedett paraszti társadalom azonban ezt a munkát európai mértékkel mérve rendkívül korszerűtlenül végzi. Nem szakszerűen „... a munkának megfelelő és folyamatosan kiképzett társadalmi formák, módszerek között...”, hanem egy igen alacsony, alávetett társadalmi helyzetben. Ez az alávetettség múltbeli örökség, a rendi társadalomból átöröklött, s éppen ezért túlontúl zárt világ is, amely bár önmagában teljes, de éppen teljessége miatt belső mozgásra képtelen. Kiegyenlítődtek az erők, s csupán külső mozgató hatására képesek kilendülni egyensúlyi állapotukból. E korszerűtlen munkavégzésre szorított paraszttársadalmat ugyanis nem valamely külső kényszer, hanem önmaga konvenciói, kialakult teljessége fosztja meg ma már a belső fejlődéstől. Kiegyenlítődött erejű társadalmában a település, a gazdálkodás évszakokra tagozódó munkaritmusa, a belső társadalmi tagozódás, a családi és emberi kapcsolatok, a társadalmi szokások és világszemlélet zárt, s éppen ezért béklyóba verő rendszert alkotnak, s ma már nem annyira a külső kényszer, mint a saját emberi életét, önmaga teljessé tételét szolgáló, egykor az életet elviselhetővé varázsló belső rendje tartja fogva. így fogalmaz: ,,A parasztságot, mint a szolgaságtól és a proletárságtól élesen elütő — egyébként, elvontan szemlélve, ugyanolyan gazdasági szerepük — társadalmi formát az erőszaknak valaha érvényesülhetett történeti hatásán túl és a gazdasági viszony tárgyi kényszerítő erejének az érvényesülésén felül, egy különleges társadalmi üzemmenet egy sajátos formaképződés hozta létre ... és ez a szerkezetiség tárgyi kényszerítő erővel szabja meg a parasztság életét.” (Erdei F., é.n. 14.).

A teljesség tehát gát, az erők kiegyenlítődése mozgásképtelenség, s szunnyadó energia, amelyet fel kell szabadítani, hogy az hatóerő lehessen. S ezt már 1936-ban Montreauxban felismeri: „Azt is most tudtam meg, hogy egy nép és osztály, amíg határai közt nyugodtan él, addig nem energia. Mikor bomlóban van, s mássá kíván lenni, akkor politikai energia, mely minden követ képes elgördíteni.” (Erdei F., 1980. 74.). Ezért idejétmúlt a parasztság, mint rendi jellegű maradvány, mint zárt életforma, s mint megújulni képtelen munkavégző csoport, munkaszervezet. Ezért szégyenletes a paraszti lét azok számára, akik már kissé kiléptek belőle, s akik éppen ezért mássá kívánnak lenni. A kiszakadás a parasztságból, a mássá levés szándéka nem tömeges jelenség, de állandó folyamat, amely az egész társadalmat mintegy alulról táplálja friss erővel, megújítja elemeiben, de meg nem változtatja az egészet, legfeljebb jóindulatú apró változtatásokat eszközöl, s ezek még a külső hatásokat is inkább tompítják, semmint felerősítik, s elősegítik az örök paraszt állapot, szemlélet kialakulását. Erdei paraszt definíciójának másik részében éppen ezek fogalmazódnak meg: „A parasztság falun, tanyán és mezővárosban élő földművelő és munkás társadalmi csoport, mely külső és belső konvenciók által összetartott egységben külön civilizáció és külön kultúra szerint él állandó és különlegesen rendezett közlekedésben a társadalom többi csoportjaival, s akként helyezkedik el a társadalom alsó alaprétege34