Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Szabó László: Erdei Ferenc társadalomszemlélete
ként, hogy folytonos kiválás révén a többi csoportok belőle újulnak meg.” (Erdei F„ 1980. 75.). Mit tartalmaz ez a maga korában merőben új, tudatosan forradalmi változtatást zászlajára író tudományos, s egyben politikai program? Milyen elemekből építkezik? Mit ragad meg a parasztságból, mint egészből? Kiemeli azt, hogy a paraszti társadalom munkavégzésre berendezkedett társadalmi csoport, feladata a termelés megszervezése, s ennek megfelelő munkaszervezet létrehozása. Ezt a munkaszervezetet, s magát a munkát a társadalom lényegének tekinti, de egyben a világ színvonalával méri, s elmaradottnak tartja. Kiemeli azt, hogy a parasztság rendi jellegű társadalmi maradvány, s éppen ezért a modern társadalmi normáknak akkor sem felel meg, ha önmaga világán belül totális életet él, mert ez az élet a korszerűtlen termeléshez, munkaszervezethez és a világ színvonalához képest igen igénytelen, alacsony, sőt embertelen. Kiemeli azt, hogy önmaga zárt világa, erőkiegyenlítettsége miatt a parasztság belső mozgásra, fejlődésre, lényegi és korszerű megújulásra képtelen. Belső mozgása — bár ezt részletesebben nem szemléltettük — álmozgás, mert a parasztság különböző csoportjai csak különböző stációi a paraszti létnek, amellyel a külső változásokra, hatásokra reagál. Kiemeli azt, hogy ebből az alávetett, mozgásképtelen, korszerűtlen állapotból ki kell emelni a parasztságot, forradalmi úton, mert nem szabad parasztnak lenni, el kell törölni a föld színéről ezt a minőséget. S ha belső mozgásra képtelen maga a parasztság, akkor külső segítséggel kell ezt végrehajtani, megtalálva a társadalomban azokat az erőket, amelyek ezt a parasztság bizonyos rétegeivel együtt végre tudják hajtani. Korszerűtlen munkaszervezet, idejétmúlt rendi jelleg, belső mozgásra képtelen, erőkiegyenlítődés, álmozgás, forradalmi út és a forradalom kívülről történő végrehajtása. Már hallottuk ezeket a fogalmakat, felismeréseket. S nem a parasztsággal kapcsolatban, hanem az egész magyar társadalomra vonatkoztatva. Az egész társadalom képtelen a korszerű munkaszervezetet létrehozni, lényegi szerkezete a rendi társadalomból öröklődött, új elem alig van, belső kompromisszumokkal reagál a külső hatásokra, s ezt belső változásként igyekszik feltüntetni, noha előképe már többször is feltűnt a történelem folyamán, kívülről kell a kiegyenlített erők egyensúlyát a korszerű fejlődés és színvonal érdekében, forradalmi úton felborítani, s meg kell szüntetni a fennálló állapotot, hogy európaivá lehessünk. A paraszttársadalomról alkotott kép és a magyar társadalom egészéről felvázolt állapot 1943-ban szinte pontról pontra megegyezik, rímel egymásra. S itt most elhagytuk a finomabb részleteket, árnyaltabb rajzot, amely hasonló gondolatmenetet követ. Magyarán szólva: Erdei Ferenc a parasztságról, a paraszttársadalomról alkotott képét vetítette rá az egész magyar társadalomra, megkeresve az azonos pontokat. A paraszti társadalom válságjegyeivel ruházta fel az egész magyar társadalmat. A paraszti létet akarta megszüntetni korszerűtlen volta miatt, de ezt csak az egész korszerűtlen magyar társadalom megváltoztatásával együtt képzelhette el. A paraszti lét fojtogatta, de felismerte az egész magyar társadalom torokszorító kezenyomát benne. Kimondhatjuk: Erdei Ferenc társadalomszemlélete minden lényegi ponton azonos Erdei Ferenc parasztszemléletével. Fel kell tennünk a kérdést: nem leegyszerűsítés-e ez? Nem szűk keret-e az egész társadalmat paraszti keretekbe fogni? Megragadja-e ez a teljességet még akkor is, ha a parasztokat, paraszti társadalmat európai méretekben szemlélte? 35
