Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Szabó László: Erdei Ferenc társadalomszemlélete

egy része, s a munkásság alakult ki, mint valóban szakképzett, a modern munkaszervezetben is helytálló, termelő funkciót betöltő réteg. Az előbbi azonban még sovány, kis erőt képvisel, az utóbbi tapasztalatlan, s állandóan híguló, feltöltődő, bár erőt képviselő osztály, s a jövő átalakulásának záloga. Az új osztályok azonban a régi társadalmi uralmi rendszerbe illeszkednek be, ahol csak részben történt változás, a hatalom kompromisszumok eredményeként megmaradt jogi-, adminisztratív jellegűnek ugyanazoknak a kezében. A parasztság, mint egy külön világ, zárt rend,változatlan állapotban van, s éli a maga életét, amely idejétmúlt. Az egész társadalom alkalmatlan ebben a formában korszerű termelésre, munkaszervezetként alig-alig funkcionál, s a termelés alacsony szintje, s az uralmi rendszerből fakadó szociális elosztás miatt a társadalmi bajok egyre sokasodnak. Ez a társadalom ha mutat is változást, az nem lényegi, s mi több, nem belső fejlődés eredménye, hanem „sokkal inkább külső hatásé.” Mutatja ezt a korai magyar kapitalizmus kora, majd a forradalmak után bekövetkező restauráció, s Tisza István és Bethlen István rendszerének lényegi azonossága, ál-liberalizmusa. A száz esztendő alatt végbemenő belső változásokban Erdei mindig felismeri az azonosságot, egy-egy változásnak deklarált belső átrendeződés egykor már megvolt előképét: Tisza—Bethlen, Horthy—Gömbös, vagy korábban: a rendi társadalom—kiegyezés kora. Magyarán a termelőtevékenységet korszerűen megszervezni nem tudó magyar társadalom önmaga megújítására képtelen, csupán külső hatásokra reagál régi beidegzései szerint, s uralmát jogilag fenntartva egy idejétmúlt kisebbség általános elnyomorodás felé, s ezzel idegen hatalom karjába is kergeti a magyar társadalmat. Ahhoz, hogy változás következzék be, fel kell szabadítani a belső energiát, amely az elnyomott osztályokban szunnyad, s a társadalom kiegyenlítődött erői miatt nem válhat hajtóerővé. A változás csak a munkásság vezetésével mehet végbe, mert annak vannak szervezetei, politikai tapasztalatai, de önmagában erre képtelen lenne kis létszáma, s egyre híguló volta miatt. Fel kell szabadítani a parasztságban levő energiát, s be kell kapcsolni a belőle kisarjadzó új értelmiséget, amely felismeri a változás szükségességét.

Politikai program, társadalmi lételemzés és történeti látásmód együtt, amely köz- gazdasági szemléleten nyugszik, s éppen ezért találkozhat a marxizmussal, elsősorban Lenin elemzéseivel, s cselekvő magatartásával. S mindez, mint meghirdetett program, már készen áll 1943-ban a szárszói konferencián. Bár e program teljessége megőrződhetett volna a későbbiekben, s mások is magukévá tették volna!

Erdei Ferenc első nagy tanulmánya a makói parasztság társadalomrajzáról szól. Ennek az alföldi, paraszti értelemben differenciáltnak tűnő mezővárosi társadalomnak mozgásában, alakulásában ragadja meg társadalmi képét, középpontba az osztálytagozódást állítva. Jóllehet, hangsúlyozza, ez a kép csakis a paraszti rétegekről szól, mégis teljes, mert Makó lényegét a parasztság adja, s ez mint egy külön egész társadalom jelenik meg ábrázolásában. Eszünkbe sem jut, hogy számon kérjük a városi vezetőség, intelligencia rajzának hiányát. A mű 1934-ben jelent meg. A dátum azért fontos, mert híressé vált montreuxi levele, amelyben azt írja, hogy felismerte a parasztság lényegét, csak 1936-ban íródott. A levélrészlet így szól: „. .. hogy a paraszt nemcsak osztály, hanem egy külön ország, azt itt tudtam meg végérvényesen.” (Erdei F., 1980. 73—74.). Már Makó társadalmát is teljességében ábrázolta. Nemcsak az osztályszerkezetet, de a társadalom minden vonatkozását, a kultúrát is bemutatta. Legfeljebb bizonyos felismerések még nem eléggé tudatosak, a szociológia és a néprajz módszerei vezetik inkább, mint maga a felismerés. A makói parasztság rajzát művei sorában az egész magyar parasztság rajza, majd Szárszón az egész magyar tár33