Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Erdei Ferenc (Fejezetek a két világháború közötti progresszió történetéből - dokumentumfilm-szöveg, készítették: Csoóri Sándor, Hanák Gábor, Huszár Tibor, Sára Sándor)
és 43 között rendszeresen, legalább egy héten egyszer egy fél éjszakát vagy egy teljes éjszakát vitatkoztunk a Király Pál utcában, ahol egymásközt polarizálódtak a vélemények. HUSZÁR TIBOR: A Györffy-kollégisták között megtalálja azokat a fiatal barátait és harcostársait, akik 1943-ban Balatonszárszón fontos szövetségesei lesznek. MAjLÁT JOLÁN: A mi számunkra elsősorban azok voltak fontosak, akiket mi korábbról is ismertünk: a Györffy-kollégisták. Nem tudom így név szerint, kik voltak ott. Tudom, hogy ott volt Kardos László, ott volt Györffy Sanyi, ott volt Szűcs Ferenc, sokan hiányoztak, mert akkor már voltak a Györffy-kollégisták között is lebukások és emiatt — részben, akiket letartóztattak, részben, akikkel kapcsolatban ilyen veszély fölmerült — azok nem jöttek el. A Soli Deo Glóriának volt nyaraló, táborozó telepe. Nem közvetlenül a Balaton partján, hanem a Balatonra rálátással, egy bokros, dimbes-dombos rész, tulajdonképpen sátortábor, néhány faépülettel. A Szárszói Konferenciára meghívott előadók a faépületekben laktak, a résztvevők pedig a sátrakban. Gyöpön ültünk, ki földön, ki padokon. Ott egész nap, lehet mondani, hogy éjjel-nappal folyt a vita. Este rendszerint tábortűz volt, azt Bállá Péter vezette, népdaléneklés volt, de az is mindig meg-megszakadt, mindig bevetett valaki egy, az aznapi előadással kapcsolatos kérdést, és aki illetékesnek érezte magát, válaszolt rá. HUSZÁR TIBOR: Körülbelül hány résztvevője volt a tábornak? Ha lennél kedves felsorolni néhány szervezetet, akiket meghívtatok... PÜSKI SÁNDOR: Hatszáz résztvevője volt kereken. Ez adódott egyrészt a meghívott szervezetekből, másrészt a könyvbarátaink, olvasóink felhívásunkra történő jelentkezéseiből. A meghívott szervezetek elsősorban az akkor élő ifjúsági egyesületek, természetesen a helyet adó református diákszövetség, a Soli Deo Gloria, azután a Diákegységmozgalom, a Györffy-kollégium, a Katholikus Legényegylet vezetősége, a „szakszervezet” képviselete, a munkásszakszervezetek és a Parasztszövetség vezetősége. KISS ISTVÁN: Volt egy nem túlzottan nagy, de jól szervezett csoport, részben Erdei, részben Veres Péter körül. Majdnem azt mondhatnám, hogy a későbbi parasztpárti vezérkar körül tömörült. A kommunista Nagy István állott a szélén, Erdei jött e^y kicsikét beljebb, és ugyanennek az együttesnek a jobboldalán Kovács Imre állott. Es az úgynevezett „harmadikutasok”: Kodolányi, Féja Géza, Németh László, jómagam voltunk ott. JÓCSIK LAJOS: Én csütörtöki napra maradtam, a magam gazdasági keresztmetszetének a felvázolásával. Közép-Európa, a Duna medencéje, a „Sarló” idején állott elénk, mint a népeknek az együttese, és már a „Sarló”-nak a kongresszusán hirdettük, felelevenítve Ady Endrének a közép-európai, vagy dunai koncepcióját. Engem az izgatott, hogy Németország egyre határozottabban, és egyre nagyobb gazdasági egyoldalúsággal fekszik rá az egész Duna-medencére, a dunai népekre. A hitlerizmus akkor már gazdaságilag felfűzte az összes kis államokat. Végrehajtottam a külkereskedelmi vizsgálatot az öt-hat dunai országra nézvést, és megdöbbenve láttam — a számok meg is 20
