Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Zimonyi Zoltán: Utószó Féja Géza történelmi tanulmányához
balra, majd jobbra tért: a Márciusi Frontról egyenesen Teleki Pál irányvonalához csatlakozott. Mindez Féja Géza pályája megítélése szempontjából tüzetes elemzésre szoruló további feladat. Annyi bizonyos, hogy bonyolultabb mozgásról lehet itt szó, semhogy szimpla árulással okolhatnánk Bajcsy-Zsilinszkyvel való szakítását, avagy negyvenes évekbeli tevékenységét — elég képtelen feltevés! — fasiszta kollaborációnak tekinthetnénk! Féja hajózni próbált a politika vizein, s hol itt, hol ott kereste s vélte megtalálni a távlatos politikai cselekvés földjét. Tévedések és illúziók kergették, de Féja politizálni akart, aminek a lehetősége — hol ellenzéki, hol kormánypárti sajtóban — adva is volt számára egészen 1944. tavaszáig, a német megszállásig. Tanulságos emlékezetünkbe idéznünk a kormánypárti Magyarországhoz kerülésének körülményeit: a rezsim pörökkel fenyíti az írókat, Féja emiatt még szerény kültelki tanári állását is elveszti — ugyanez a kormányzat rögtön utánanyúl, beengedi a sajtóba, mi több mindazt amit Féja Géza addigi működése jelentett — beleértve a Márciusi Frontot is — a maga számára igyekszik kamatoztatni. Féja jelenlétét a kormánylapban az a kétarcú politikai manőverezés tette lehetővé, amely a háború kezdetétől egyre inkább jellemezte a kül- és belpolitikát, a sajtóéletet és a sajtóirányítást. Nem árulás, múltja megtagadása vitte bele ebbe a játékba, hanem a politizálás torzan megítélt lehetősége. Hitte (elhitte) a hatalmi elit kétarcú politikája hagy annyi rést a távlatos célok szolgálatára, s mindarra, amit a Márciusi Front 1 2 pontja leszögezett, hogy érdemes vele hírbe keveredni, kompromittálódni. Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányon — érdekes, ám érthető módon — helyenként átütnek Féja saját arcvonásai is, talán öntudatlanul a „maga mentségét” írja, midőn Kossuth tetteinek logikáját magyarázza: „bár felhasználta az egyik uralkodó réteget, a köznemességet, de távolról sem az uralkodó osztályok konzerválásában kereste politikai hivatását, hanem új társadalmi erők felsorakoztatásában. Ám látnia kellett, hogy ez a felsorakozás még a jövő zenéje, tehát politikai művének ütemét egyelőre a valóságos politikai erőkhöz kellett alkalmaznia. Világnézeti próféták bizonyára másképpen cselekszenek, de államférfiak csakis úgy cselekedhetnek, mint Kossuth Lajos”. Ha Féjára vonatkoztatjuk a megállapítást, atekintetben nem is lehet semmi kétségünk, hogy politikai hivatását a negyvenes években az uralkodó osztályok konzerválásában kereste volna. Más kérdés, hogy a kormánypolitikával együttműködve zsákutcába jutott, bizony anélkül, hogy ennek értelme lett volna, elősegíthette volna a progresszív erők felsorakoztatását. 1944 ősze, ha addig nem eszmélt, bár későn, tanulságos történelmi leckét adott Féja Gézának is. De ezelőtt még — megpendítettük már, — még egyszer kapcsolatba kerül a politikai manőverekkel. A Lakatos kormány megalakítását követően, 1944 augusztusától a külügyminisztérium propagandisztikus akciót kezdett, összhangban a kiugrási szándékkal. Magyarország múltját, történelmének progresszív vonulatait, demokratikus hagyományait kívánták megismertetni az országgal hadban álló hatalmakkal. A legnagyobb titokban szervezett akcióba Féja Gézát is bevonták, 1944. október 3-i kelettel megbízást kapott egy magyar politikai olvasókönyv szerkesztésére, amely szemelvényekben ismertette volna meg a magyar haladás, főként a reformkor, 1848/49 és a XX. század nagy személyiségeinek életművét. A könyvet mintegy 200 oldalra tervezték, Féja Géza bevezetésével és jegyzeteivel. Féja hagyatékban fennmaradt rövidke jegyzete szerint ezenkívül még egy könyv megírásáról esett szó. Gál István irodalomtörténész segítségével — ő akkoriban a külügyminisztérium munkatársa volt — sikerült azonosítanunk e második könyvet: a Kossuth-tanulmányról volt szó. Ekkoi— 1944 őszén — készülhettek el tehát a könyv egyes fejezetei; midőn a külügyminisztérium propagandisztikus terveit „túlszárnyalták az események” (ahogy Féja írta a kis jegyzetében), továbbfolytatja a munkát, feltehetően Buda ostroma idején is — immár hangpróbaként, az új Magyarországon történő megszólalásra készülődve. 1945, februárjában levélben jelenti Püski Sándornak, hogy Kossuth könyve utolsó fejezete hiányzik, „egy újból száz lap kész.” AZ IGAZI KOSSUTH LAJOS két, élesen elváló történelmi korszak törésvonalán íródott, mint lappangása mutatja, anélkül, hogy befolyásolhatta volna az eseményeket. Azok irányítását a nagy rengés nyomán támad társadalmi erők vették kezükbe, amelyek oly váratlanul mégiscsak fölléptek a történelem színpadára. Az új Kossuth-kultusz Féja Géza tanulmánya nélkül indult el útjára 1945-ben. 26
