Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Zimonyi Zoltán: Utószó Féja Géza történelmi tanulmányához
való. A heroizáló ábrázolás s a történeti hűség egyeztetése érdekében Féja sajátos módszerre kényszerül. Az érveket és ellenérveket egyidejűén sorakoztató árnyalás helyett elkülöníti az ódái és a kritikai hangot. A tárgyalt pályaszakasz jelenidejét felhőtlen fényben láttatja, a kritikai megjegyzéseit pedig utólag hallatja, többnyire Kossuth saját önkorrekcióihoz időzítve, tehát az újabb erény fényével mintegy oszlatva a korábbi árnyakat. A kiemelő ábrázolás rendre kicsinyíti a hátteret, így törpül el például Féja könyvében — főképp szándékaiban — Széchenyi, alacsonyodik le Görgey, valamint a reformkor és szabadságharc számos személyisége. Említettük már, hogy Féja Géza a szóban forgó tanulmányában lényegében a publicisztikájában fel-felvillanó Kossuth kép elemeit fogta egybe. Kérdés, milyen szándék ösztökélte erre? Érdemes ezért kissé közelebbről is megvizsgálni a tanulmány keletkezési idejét, amelyet szinte nyomozásszámba menő puhatolózás révén sikerült felderíteni. A gépírat címoldala adott ugyan némi eligazítást: ott látjuk rajta a Magyar Élet kiadó nevét. Ám ez csak igen hozzávetőleges támpont: Püski Sándor kiadója ugyanis 1939-től a negyvenes évek végéig működött. Kérdéses maradt tehát,hogy 1945előtti vagy utáni munkáról van-e szó? Néhány kifejezés alapján felszabadulás utánira gyanakodhattam, egyhelyütt például ezt olvassuk: „ma népi demokráciának hívjuk ezt a szabadságot”. Később Püski Sándor bizonyossá tette a feltevést: elmondta, hogy 1945 tavaszán, amikor Féját levitte szülőfalujába, Békésre, egy Kossuth tanulmány kiadásáttervezték; a mű nagyobbik része akkor már készen is volt. Levelek alapján sikerült megállapítani, hogy Féja még 1945 őszén is dolgozott a kéziraton. A Magyar Élet iratai között fennmaradt a tervezett könyv hirdetési és fülszövege, feltehetően 1946-ból; alighanem ekkoriban ejtették el végleg a kiadást, mert nyilvánvaló lett, hogy Féja személyes helyzetének rendeződése után sem időszerű a visszatérése a szellemi életbe. Féja Géza készült tehát az irodalmi életbe való közeli bekapcsolódásra; az új Magyarországhoz elsőként egy történelmi tanulmánnyal kívánt hozzájárulni. A felszabadulás pillanatától — ahogy a gépíratban le is írja — megérett az idő Kossuth politikai örökségének a megvalósítására: az önigazgatásra és szövetkezésre épülő állami illetve gazdasági életre, valamint a dunai népek társulására. Ez utóbbira, mint tudjuk Petru Groza és Rákosi Mátyás is tett kísérletet. A Duna-konföderáció gondolata azonban a második világháború végére bizonyos értelemben gyanússá is vált. Rávilágít erre Révai József 1944-ben, Moszkvában megjelent Kossuth Lajos című könyve: „Magyarországon az utolsó években és különösen az utolsó napokban nagy keletje volt Kossuth Duna-konföderációs tervének. De felelevenítve a Duna-konföderáció gondolatát, a magyar uralkodó osztályok mai vágyálmait és szükségleteit magyarázták bele. Úgy értelmezték, hogy a „Duna völgye a dunai népeké”: MINDEN NAGYHATALMAT ki kell onnan zárni! Német-ellenes látszat mögött a Szovjetunió-ellenes célzat rejtőzött! A dunai népeknek nemcsak az imperialista Németország, hanem a Szovjetunió ellen is „össze kell fogniok”: ezt a reakciós külpolitikai koncepciót akarták Kossuth tekintélyével szentesíteni.” Révai egyébként maga is nagy jelentőséget tulajdonított a Du- nakonföderációs tervnek, szovjetellenes élét elvéve alkalmazhatónak találta. Visszatérve a Kossuth-tanuimány keletkezésére, hamarosan kitűnt, hogy a szálak mesz- szebbre vezetnek. Mint történelmünkben annyiszor, az ország lefojtott politikai vágya a második világháború idején is egy-egy évforduló, történelmi személyiség kultusza révén próbált felszínre törni. így lett a magyar kibontakozás és újjászületés követelésének egyre tudatosabb szimbóluma Kossuth Lajos. Nevét, művét egyre többet emlegették, mind inkább a hatalmi körökben is: alkalmat kínált erre Kossuth Lajos halálának közelgő 50. évfordulója. Az ünneplés azonban elmaradt, 1944. március 20-ból „Kossuth Lajos halálévfordulójának nemzeti emlékünnepe helyett az ország német megszállásának a kezdete lett.” Révai József írta, már említett könyvében: „az ország megszállásával a német szövetség bódulatából Kossuth szellemében magához térő magyarságot akarták letiporni.” Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Féja Kossuth könyve e német-ellenes hullám jegyében fogant; erre utal már az is, ahogy Kossuthot íróvá álcázva felvette irodalomtörténete 3. kötetébe, s a stílus ürügyén politikai testamentumát taglalta. E miniatűr portré írása során gyűjtött anyagát Féja bizonyára hasznosítani akarta egy,a Dózsa György-könyvhöz hasonló, politikai színezetű tanulmányban; akárhogy is volt, a német megszállás időszerűtlenné tette a tervét. Névtelenül jelent ugyan meg néhány cikke, a bevonulás megfosztotta politizá- lási lehetőségétől. Ezt követően még egy utolsó alkalma nyílott, hogy a háttérmozgás részese legyen. E legnagyobb titokban szervezett akcióhoz kapcsolódik a Kossuth tanulmány megírása. Mielőtt erre térnénk, egyet s mást fel kell azonban idéznünk Féjával kapcsolatban! Költőként, tanulmányíróként kezdte a pályafutását, 1931-től viszont a felesége halála és Bajcsy-Zsilinszky zászlóbontása után egyre inkább politikai vizekre hajózott, útjai, kanya- rai és irányváltásai eléggé közismertek. Bajcsy-Zsilinszkytől való elfordulása után először 25
