Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Féja Géza: Kossuth Lajos és a kiegyezés (Részlet Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányból)

válván a kornak jelzőjévé, nem csoda, hogy az állam pénzügyei megzavarodtak, de azért a tál lencséből az éhezők ki akarták venni a magok részét.” A kormánypárt mindenáron meg akarta őrizni a kiegyezés művének sérthetetlenségét. Az ellenzék pedig a régi rendi országgyűlések sérelmi politikáját folytatta, s a végső elhatározó lépések előtt többé vagy kevésbé óvatosan visszavonult. A magyar függetlenségi mozgalom „alkotmányos keretek” között mozgott, aggodalmasan óvakodott attól, hogy forradalmi színezetbe kerüljön, holott nemzeti demokratikus forradalmi készülődés lett volna a történelmi hivatása. Belső béka-egérharcokat kavart akkor, midőn Kossuth már régóta egyetemes emberi üggyé avatta a magyar függetlenség kérdését. A magyar ellenzék nem merészelte addig feszíteni a belső harcot, hogy emigrációba kényszerüljön, és szükségszerűen Kossuth félben maradt művét folytassa, tehát továbbra is az emberiséghez, a demokratikus hatalmak szolidaritásához fellebbezzék. A honi csetepaté kielégítette az ellenzéket, melynek tagjai saját társadalmi helyzetükhöz, osztályelőnyeikhez jobban ragaszkodtak, mint elemi nemzeti érdekeikhez. A társadalmi mérlegen az ellenzék éppen olyan könnyűnek bizonyult, mint a kormánypárt, s külföldön Kossuth Lajos elárvult szerepét a csehek vették kezükbe, — ebben az egy dologban helyesnek bizonyult Szemere Bertalan jóslata. Kossuth is sejtette, hogy hatalmas külföldi tevékenységének a gyümölcseit más élvezi majd; sejtelme valóra vált. Az már igen gyenge vigasz, hogy Masarykéknak az első világháború idején az angolszász világban még mindig Kossuth emlékének élő nyomaival kellett megküzdeniük. Ez is azt mutatja, hogy Kossuth követése, a magyar emigráció folytatása, az események hősies kibőjtölése lett volna a „realizmus”, és a 67-es viszonyokba való belenyugvás volt a „romantika”, mely végül is — pontosan Kossuth jövendölése szerint — a történelmi Magyarország szét- omlásához vezetett, a megmaradt országot pedig idegen hatalmi érdekkör karjaiba sodorta. A magyar tragédia Kossuth fatális logikáját igazolta; a magyar fölemelkedés csakis Kossuth teremtő logikájának az elfogadása alapján lehetséges.

22