Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - MŰHELY - Móser Zoltán: „Egy dalt zöngicsél” (József Attila dalairól és „dallamairól”)
beilleszkedik. ( A menyasszonyfektető gyertyástánc végén a gyertyák eloltása egyrészt a szüzesség megszűnését szimbolizálja, másrészt az égő gyertya menyasszony után való dobása és az eközbeni kiáltás — „Szaporodjatok, mint a csicsóka!” — a szokás termékenységi célzatára utal.)” Álljon most itt a dal kottával együtt: 1. Gyújtottam gyertyát a vőlegénynek, Láttam személyit a menyasszonynak,. Hej pártám, pártám, gyöngyös koszorúm, Majd szögre teszlek, ékes hajfonóm. 2. Hopp ide tisztán, a padlódeszkán, Nem leszek többé nyoszolyóleány. Ha leszek, leszek, menyasszony leszek, A vőlegénynek hű párja leszek. Mind erre, mind a fent említett bármelyik dallamra elénekelhető József Attila verse. De e dallam és e vers tovább vezet: az ÖRDÖG FARÁBA című költeményhez. Ez Vágó Mártának küldött — 1928. október elsejei dátummal keltezett— levél elején áll: „Ördög farába, semmi húsába hajnal-nyelvem a világra öltöm — s harapván Isten fehér hasába, lelkem még jó e rossz étkü földön.” (...) Azért figyeltem fel, mert e vers „öltözete” szintén dal, s ütemezése és ritmusa megegyezik a MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES című verssel. Ez is 10 szótagos sorokból álló, ti-ti-ti / tá-ti, tehát gagliarda-ritmusú vers. Vers? Inkább „táncnótának” mondanám, s akár el is énekelhetjük az ismert KIS KACSA FÜRDIK volta dallamára. 3. Szabolcsi Bence 1955-ös tanulmánya a következő versekre hívja fel a figyelmet, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek mögött közvetlen ritmikus emlék vagy népdalélmény sejthető: LOPOK KÖZÖTT, JUT AZ EMBER, ORDAS, A HETEDIK, A KANÁSZ, REGŐS-ÉNEK, MEDVETÁNC, JUT MOST ELÉG VIRÁG. Milyen ritmus, milyen népdal sejthető tehát ezek mögött, erre próbálnánk felelni. Néhányat emeljünk ki ezek közül. Elsőként az 1924-ben írt, LOPOK KÖZÖTT SZEGÉNYEMBER című verset. Ahogy eddig sem, s ezután sem, úgy most sem szólunk e vers folyton visszatérő azonos rímeiről — a sok él-él-él-él közti — „fé/”-ről, az azonos strófakezdetekről, a hármas felépítésről, nem beszélünk a versek tartalmáról, mondandójáról, fogantatásáról, — nem elemzünk tehát —, csupán csak az öltözetről, a formáról szólunk. De a formai elemek közül is csak a szótagszámról és ütemről — van ahol a ritmusról —, s ezek nyomán egy elképzelt vagy valóban mögötte zengő, létező dalról, dallamról. Itt a strófák szótagszáma, a 4-}-4-es tagolású nyolcasok és a 4-(-3-as hetesek mutatják, hogy merre is keresgéljünk. „Lopok között / szegényember — Minek félne? / Szíve-lelke szegényember / sose fél! erősebb a / többinél.” Népdalaink között ezen strófaszerkezet nem túl gyakori. De van egy, a JÁSZKUNSÁGI GYEREK VAGYOK . . . kezdetű népdalunk, amely eléggé elterjedt és ismert, s amelynek dallamára elénekelhető József Attila verse: Jászkunsági gyerek vagyok, Kiskoromtól nagykoromig Jászkunságon születtem, Benne föl nevelődtem. (Járdányi: Magyar népdaltípusok I. 224. I.) 4. De itt érdemes egy rövid időre megállni, mert nyílik egy másik, figyelemre méltó út is: ahogy az elején, itt is feltűnik egy zsoltár párhuzam. Életrajzi adatok is figyelmeztetnek, hogy erre lehet, érdemes — s talán kell is! — párhuzamokat, hatásokat keresnünk. József Jolán írja le, hogy a Kálvin téri templomba jártak gyermekkorukban, ahol mindketten „tág torokkal” énekelték a zsoltárokat. Rögtön az első kötetben, a SZÉPSÉG KOLDUSÁban — a sok „ének” és szonett között — fel is tűnik egy címében is, formájában is „zsoltáros” ének, a CSÖNDES ESTÉLI ZSOLTÁR: 60 „Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.”
