Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Tamási Gáspár: Rókabőr (önéletírás)
mondta: — Ne búsuljon apám, mert én eladom jó árban, van nekem jó ismerős szűcs emberem Udvarhelyt, s az biztosan megveszi az ilyen szép rókabőrt. — De most már ki nyúzza le a bőrt? Mert azt ügyesen meg kell nyúzni, úgy, hogy a lábán a körmök is rajta maradjanak, s a bőrt sem szabad kivágni sehol, s hogy abban hiba ne legyen semmi, mert akkor nem veszik meg, csak féláron. Erre ismét így szólott az ember veje: — Az nem olyan nagy baj, mert van nekem itt a szomszédban egy sógorom, aki jól ért az állatok nyúzásához, az már eleget nyúzott idáig is mindenféle állatot. Ha kell, akkor az még a magáét is lenyúzza. Erre egyet jót kacagtak. De azt mondja az ember, hogy az enyémet még nem kell nyúzni, csak a rókáét kellene. Erre így szólt az ember veje: — Apám, akkor elmenjek-e, hogy szóljak a sógoromnak? — Hát eredj — mondja az ember — ha már megvan, akkor kapjunk pénzt belőle minél hamarább. Csakhamar el is ment a vej, s nem volt oda sokáig, jöttek mind a ketten, s ekkor bévitték a rókát a csűrbe, hogy azt mások ne lássák, mert ugye tiltott dolog volt az, nem akarták, hogy még mások is meglássák. A sógor nekifogott a róka nyúzásá- nak, a másik kettő pedig nézte, s közben-közben olyanokat mondtak egymásnak, hogy azon jó nagyokat kacagtak. Mikor vége lett a nyúzásnak, akkor mind a hárman megvizsgálták a róka bőrét, hogy nincs-e kivágva valahol, de a nyúzás jól sikerült, nem volt semmi hiba, még a tanult mészáros sem tudta volna különbül megnyúzni. Örvendeztek a róka bőrének, s utána ástak egy gödröt, ahova a húst eltemették, mert azt semmiféle állat nem eszi meg a szaga miatt. Amikor mindezzel készen lettek, akkor már késő este is volt, s bementek valahányan a szobába, s ott beszélgetni kezdtek újra. Csakhamar azt mondja az egyik, hogy jó volna egy félliter pálinkát áldomásba meginni a róka bőrére, s ezt a többiek is jónak látták, mert mindannyian szerették a szeszesitalt. A pálinka s a vacsora elfogyasztása után nem sok idő múlva mind hazamentek, ki-ki a maga szállására. Hanem aztán korán reggel még ki sem virradt egészen, már jelentkezett az embernek a veje, hogy ő viszi a rókabőrt a városba eladni. Ekkor belétettéka bőrt egy zsákba, s úgy indult Udvarhelyre. Amikor indult, azt mondja az ember a vejének: — Aztán ne add ötszáz lejen alul, mert szép a bőr, s elég nagy is, megéri azt a pénzt. — Dehogy adom, inkább hazahozom — mondja a vej, s ezzel útnak is indult. Szerencsésen meg is érkezett Udvarhelyre még annak idejében, s gondolta magában, hogy először is az ismerős szűcshöz megy, s ha az megveszi a bőrt, akkor annak eladja, s nem lesz több gondja a bőrre, nem kell hogy hordozza tovább a városban, s azután a más dolgait is hamarább tudja elintézni. Csakhamar oda is érkezett, a szűcsöt otthon is találta a műhelyben. Köszönt, ahogy illett, s a kézfogás után mindjárt azt mondja a szűcsnek: — Hallgass ide, te barátom, hoztam én egy szép rókabőrt, s ha megveszed, neked adom. S akkor azt kérdi a szűcs, hogy — Hol van a bőr, hadd lássam. — Az bizony itt van ebben a zsákban. S ekkor kivette a zsákból, a földre kiterítette, hadd lehessen jól látni minden részét a bőrnek. Még a szőrét is megsimogatta, miközben örökké dicsérte, hogy milyen szép rókabőr és milyen nagy, s hogy ő még ilyen szépet nem is látott eddig. — Láttam én eleget — mondja a szűcs. — Nahát, mennyit kérsz ezért a bőrért? — kérdi. — Hallgass ide! Mivel a bőr szép és elég nagy is, hát én kérek érte ötszázötven lejt, de ha te megveszed, akkor neked mint régi jó ismerősömnek ötszáz lejért odaadom, de abból még egy lejt sem hagyok el. Inkább viszem a másik szőcshöz, s az megveszi tőlem. Erre a szóra egy kicsit gondolkozott a szűcs. Ekkor azt kérdi a másik: — No ne gondolkozz sokáig, megveszed vagy nem veszed, mert ha nem, akkor teszem vissza a zsákba, s viszem tovább a másik szűcshöz, az biztos megveszi az ilyen szép rókabőrt. Ismerem azt is. Erre a szűcs még nem válaszolt semmit, hanem mégegyszer a bőrt jól megforgatta minden oldalára, s még jobban megvizsgálta mint előbb, s ezt mondta: — Hallgass ide, 26
