Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Kelemen Lajos: Részletek a Kassák-albumból (vers)
Föl von ja megint csillagos fóliáját nyugatról az alkony, kontinensünkre rázuhog az este, fölmártogatva tintáját, írhatod sötét költeményeid, jéghideg sorokat alkot, ahogy deklasszált boldogságod korszakán végigmész: évek dőlnek, csupa hajóroncs, tengerből kiforgatott, durva árnyékot vet a fűre; fejed kamrájában motoz a remény figyelmes egere, de hiába, a vers csak zörög, mint az üres bádogbögrék, s ahogy a kutyák kint az utcán, marakodnak a világ fölött az eszmék — neked is meg kell tanulnod üvölteni, vagy úgy hallgatni, akkora súllyal, mintha valamit e csönddel is mondhatnál. Éjszaka van, itt a megfelelő pillanat, hogy amivel védted gyakran magad, elindítsd újra a megtévesztés mechanizmusát: semmi sem megy, számbavenni már csak az álmokat érdemes, kívülállóként ásítani a világra, a sötétség vastag bundája alatt hadd nyűglődjenek a dolgok, az őrület helyi változataival, mint aknákkal, körberakják sorsod — a sivár tények ellen dacoddal mit kezdhetnél; a fogvacogás morzéja jelez új kort — és mégis visszabugyolálod magad a reménybe, a jóság hite lesz rajtad a bélyeg; végre világosodik kint is: a hegytömb-égre fényes szálkáival most rögzíti magát a nap. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BÁRTH JÁNOS BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR
