Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Nagy Gáspár: Izzószáléj (vers)
NAGY GÁSPÁR IZZÓSZÁLÉ] Zsolozsmasúlya van a helynek mágnesként csúszik nyakára délutáni órán ívfényforrás ha kerüli egymást nap hold zörrenő arany ezüst fülbevalója lustán zsolozsmasúlya van a helynek figyelj jegyezz vésd a kőbe kapard a falra sejtés-e ha senki se tudja pontosan mindenki felé és el álmod zörgeti így késői lepketetem fölfalja a kutyák vonítását nem hallom tőle lélegzeted zuhog zuhog zuhog szapora baltacsapás októbervért fröcsköl asztalodra míg kivárásra lovagolnak másutt gyopártól szomjas tüskök úsznak izzadnak fürészporalkonyatban nem itt belül és nem tej nem tűz nem a halál fekszik most Isten lábainál függ tőle is és függ a mennyezettől egyszál kábelen üzen a végtelenből kívülreked a nappali horzsoláson csak éjszakákban számol így állandóan izzik a szál haláláig éppen belévakul már nem morzézik nem üti a betont vadul ül üldögél sikolt őrül egyszer aztán mint a mesében kisétálnak vele mondják ha mosolyog ha sír ha emlékezik és percenként vérzik a lélegzete 23
