Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - Pintér Lajos: Kristályéjszaka; Szépen élni; A vallatok gépe; Jelenünk égő faháza; Istenhegyi ősz, őszidő; Fehér köpenyek dicséretére (versek)

emlékezteti őket vízesésre?)

Fiatal barátaim, ki Angliából, ki Dániából, svédek, németek és egy holland lány, pszichológus.

Mondom neki: hölgyem,

Ön szép, ily szép pszichológus-nőre, s kezembe késre, éppen égetőn szükségem lenne. Rámnéz, megért, megérint, éget. Valaki, hogy a csendet megtörje,

— vagy inkább engem — kérdez:

boldogtalan írónak lenni milyen érzés?

Ugyanis — teszi hozzá — boldog lehet,

ki azt írja, amit akar,

aki önmagát kifejezi és kifejezheti.

De aki rendelésre — netán parancsra?

— ír,

az boldogtalan.

Kérdez, s arcom lesi.

Úgy érzem akkor: legalább kétfelől arcom lesik.

Uram, én azt hiszem — válaszolom —, boldog ember és boldog író vagyok.

S hozzáteszem én is: parancsra ugyanis nem írtam, valótlant nem írtam soha.

S tűnődve hozzáteszem még

t

ű

n

tűnődve

d

v

e

: az írók, általában, nem kell parancsra írjanak. Néz az álmodó és álomfejtő pszichológuslány: nem elégít ki a válasza, uram.

Ön mégis boldogtalan, töredék-ember, talán nem parancsra ír, de csak azt írja magából, azt a keveset, amit lehet.

Rá felelek:

azt írtam mindig, amit kell, s nem, amit lehet.

S ha amit kell, azt nem lehet, hát kísértettem a szép lehetetlent.

Csapdát állít egy új kérdés: s a tabuk?

Tabuk nincsenek?

De vannak, felelem, de méginkább vannak s hatalmasabbak: a metaforák!

Ülünk a mészfehér szobában,

én és vendégeim, kik — jó éjt, boldogtalan író —

sietve elköszönnek.

Most, hogy egyedül maradtam — Egészségükre! Egészségemre! — gyors egymásután pár pohár bort megiszok.

JELENÜNK ÉGŐ FAHÁZA

Tudom régtől: híreidben ott bújnak verseim

Egyetlen éjszaka három ház égett le a spanyol- országi Merida városkában és a tőle karnyújtásnyira fekvő Esparragalejo faluban,

öt ember halt meg.

A rendőrség úgy tudja, egyazon gyújtogató műve — „műve"? — a három tűz. A gyújtogató cement tömbökkel, kővel, gerendával eltorlaszolt ajtót, minden kiutat, az ajtón hasított résen a házakba

robbanó-égő palackot hajított.

A Meridában felgyújtott házban idős asszony égett bent.

A másik ház, egy hetvenéves páré, Esparragalejo faluban hajnali négykor gyulladt ki. Jelenünk háza: égő fahasáb.

Később a falu túlvégén — „tűz van!" — más épület is pusztító lángra kapott.

Ifjú házaspár lel-te ha- lá-lát a lángok közt. Nyolchónapos kislányuk túlélte a katasztrófát. Menekülni-nem-tudó szülei kidobták az ablakon.

17