Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Pintér Lajos: Kristályéjszaka; Szépen élni; A vallatok gépe; Jelenünk égő faháza; Istenhegyi ősz, őszidő; Fehér köpenyek dicséretére (versek)
„motorcsónak / a Tiszán / halász bácsi / benne”, föl, le, föl, le, röpül a hintában — a dalban — egy csónak és röpül, ha ül is, ha szédül is a harcsabajuszú halász, a humanista, ki boldog, ha üres a varsa. Kisfiúnak hintát ácsolni, szárnyat újra, hintáztató éneket írni, hinta-palinta, azt dalolja: „vajon ki jön? / csak a Csöpi / kutya jön, / mancsa csitteg- / csattog / a kövön”. S fiad dalolja: „vajon ki jön? / csak az / apa jön / mancsa csitteg- / csattog / a kövön”. Négykézláb állsz, mint a részeg, de négykézláb is röpülsz a hintában — a dalban — s nevetve nézel kezedre: mancsaidra. * Itt ülök az istentelen Isten-hegyen, 1980 októberében, mikor távoli szerelmek színét s harcigázok illatát hozza a szél, a mozivászon is szerelmet s hadat üzen: üzenik a kibontott mellű, tártcombú lányok, üzenik a tártcombú, szétlőtt katonák. Itt ülök a koponyák hegyén, itt ülök az istentelen Isten-hegyén, szemben velem a gázálarcos, géppuskás, megerőszakolt isten, a hippi-ős. Itt ülök a szabadságtalan Szabadság-hegyén, arcom a halhatatlan csecsemőké s haldokló aggoké. Szépen élni—motyogom, s megroppanok én is, mint nagyapám, apám, — elszakadok, mint a kabát — megroppanok, mire megtermelem — mertmegtermelem,vagy talán teremtem—, amit elfogyasztok. Kacag rajtam a sáska világ. * Hódolni egy lánynak a kertben: a termőre- fordult mandulafának, talpamba szúrt s talpamba fúlt, szántam a méhét, méhecskét, van kézikapám, gépem és hűtlen könyvem, van képzetem arról, ami nincsen, költő vagyok, tehát más, különös és különc, de halhatatlan vállalkozásom csak az, amelyik veletek közös. A VALLATÓK GÉPE Ülünk a mészfehér szobában: én s vallatóim, úgymond vendégeim. Szobánk egéről lemegy a nap: lámpánkban elalszik a fény. borotvált arcunk a kicsorbult pengék emlékműve. Nyakkendő rajtunk: a selyem lasszója vadlovakon. Érdeklődnek vendégeim, kik turisták: bakancsuk orra végigszimatolja a jószagú Európát, kik kulturális turisták: megmásznak, mint hófödte hegyet. Lefényképeznek s előhívatlan filmüket: elfelejtenek. Országos vendégeim, a hidegvizű Forrásban is vendégeim. (Lehet, hogy valójában összetévesztettek engem egy patakkal?) (Ahogy az ablakból kizuhanunk, zuhanásunk íve: talán az 16
