Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók Béla és Kecskemét
ben, 1910. február 1-én lett a kecskeméti államilag segélyezett Városi Zeneiskola igazgatója! Ettől az időtől kezdve több-kevesebb rendszerességgel feltűnnek Bartók művei a zeneiskola hangversenyein. A tananyagba felvették a Bartók előadási jeleivel megjelent Bach-művek (Wohltemperiertes Klavier, kis zongoradarabok) mellett a Gyermekeknek két magyar füzetét, a Bartók—Reschofsky Zongoraiskolát (1916-ban) és az 1906-ban megjelent Népdalok című énekzongora darabokat tartalmazó gyűjteményt, Bartók Béla és Kodály Zoltán munkáját. * A nagy történelmi viharok elültével ismét megélénkült a kulturális, így a zenei élet Kecskeméten. A városi zeneiskola, élén Bodon Pál igazgatóval rendszeresen szervezett hangversenyeket, melyeken neves külföldi és magyar művészek szerepeltek: Lhévinne, Gertler Endre, Székely- hidy Ferenc, Basilides Mária stb. Bartók hangversenyeinek előkészítésével, műsorainak népszerűsítésével és értékelésével különös gonddal és szeretettel foglalkoztak a város muzsikusai, zenei írói. így volt ez 1927-ben is, amikor Bartók Béla január 26-án, szerdán este adott szólóestet az Újkollégium dísztermében. Bodon igazgató, Bartók régi híve s egyik kecskeméti vendéglátója már január 20-án közreadott egy kis cikket a Kecskeméti Közlönyben, írásában személyes élmények alapján rajzolta meg Bartók emberi és zeneszerzői vonásait A helyi újság, a Kecskeméti Lapok 1927. január 23-án közölte M. Bodon Pál hangverseny-ismertetőjét Széljegyzetek a Bartók-zongoraest műsorához címmel. Ebből —a szinte teljes terjedelmében kéziratban is fennmaradt — jegyzetből idézzük a zongoraművész saját műveire vonatkozó sorokat: „Az előadásra kerülő Bartók-szerzemények régebbi idők termékei, tehát nem kell tőlük előre megijedni. Az ,Est a székelyeknél’ az alkony nyugalmát árasztja el távolról belehangzó furulya szavával. Ennek az idillikus képnek éles kontrasztja a groteszk humorú .Medvetánc’. Tessék elképzelni egy lompos barna medvét az orrára kötött lánccal s a lánc másik végén egy még lomposabb oláhot. Azután dobpuffogást, lánccsörgést, hujjo- gatást s közben az esetlen testek ritmikus himbálódzását. Úgy hiszem a kép további kommentár nélkül így is teljes. A ,Régi táncdalok’-ban 8 makrapipás paraszti nóta van összefoglalva, melyeket egy dudáról felvett s a dudaszót visszadó (sic!) darab zár le. Bartók ezeket a dallamokat úgy fogja fel, mint amilyenek a mi jó parasztjaink. Az asszonyibbakat is erős derekúnak, az emberesebbjeit szinte vas- csontúaknak s e dallamokat hol enyhébb, hol erősebb feszültséget jelentő harmóniákkal fogja egy hámba aszerint, melyiknek milyen kemény a csontozata.” A Bartók-művektől „nem kell előre megijedni”? Úgy látszik, az 1913-as kedvező fogadtatás óta eltelt közel másfél évtized alatt nem volt sok találkozása a kecskeméti közönségnek Bartók muzsikájával, ízlése konzervatívabb lett, szinte elölről kellett mindent kezdeni. Bartók leveleiből tudjuk, hogy magának is az volt a véleménye, hogy az új zenében járatlan közönségnek helyesebb az egyszerűbb, közvetlenül népdalokhoz kapcsolódó műveiből adni. Ezt az elvet gyakorlati megvalósításban láthatjuk többek között Bartók további kecskeméti koncertjeinek műsorában is. Bodon műsorismertetése is inkább kicsit naív, hangulati-programatikus elemekkel próbálta a helybeli közönséghez közel hozni Bartók műveit, semmint mélyreható zenei elemzéssel, stílusismertetéssel. A hangversenyt követően, január 28-án ugyancsak a Kecskeméti Lapok hasábjain a magát megnevezni nem akaró kritikus (talán maga Bodon Pál?) így értékelte Bartók művészetét: „Az alkotó művész hivatástudatának lényege új gondolatok és új formák keresése, az Újnak győzelemre juttatása a Régivel szemben. Ez a hivatás épen a legnagyobbaknál ütközik bele legtöbbször a múlthoz való ragaszkodásba és meg- szokottságba.” . . . Történelmi példák idézése után így folytatja: „Bartók Béla is megvívta a maga nehéz harcát. Ma már beérkezett, nincs vita értékéről. Nemcsak itthon, de az egész világon egyike a legnagyobb zeneszerzőknek. Muzsikája származására magyar, jelentőségére nemzetközi. Mert a legnagyobb művészek nemzetiek és nemzetköziek egyben. Alkotásaikban a faj ereje hajt csodálatos virágokat, melyek az egész világ számára jelentenek felbecsülhetetlen kincset. Bartók el őadó művészete nem marad el a zeneszerző mögött. Az egyéniség tüzében megszületett élmény adja meg interpretálásainak eredeti színét.” Különösen figyelemre méltó, ahogy a Mozart-, Scarlatti-, Beethoven- és Chopin-műveket is magábafoglaló műsorból a régi és új közötti átmenetet képviselő műveket kiemeli a kritikus: „Debussy zongorastílusának Bartók legmélyebb átértője és legőszintébb átérzője.” A Bartók-művekről ezt olvassuk: „Valamennyi gyöngye a magyar népi zenének, amely Bartók kezében — Molnár Antal szavaival — az emberiség lírájává lesz, melyen át a létezés örök misztériumai szólalnak meg, melyben megmagyarázhatatlan szenvedélyek és vágyak végzetes hullámai torlódnak, a szeretet és humor őselemei kapnak igét. Nem egyes tulajdonságok ábrái sorakoznak fel előttünk, hanem a lelki élet teljessége áll elénk, melyben groteszkség és fönséges ölelkeznek ... Bartók Béla csúcsa a jelen zenéjének s mi büszkék lehetünk, hogy muzsikájának győztes forradalma, lelki mélysége, ereje és eredetisége a magyar géniusz diadalát jelenti.” Rendkívül érdekes, ahogy a magát (j)-nek jelző 78
