Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók Béla és Kecskemét

beosztását, földolgozását, a módszert illetőleg, hanem sürgős orvoslását ajánlották azon hiányoknak is, melyek az eredményesebb tanítást, az iskola nagyobbfokú fejlődését akadályozzák.

Örömmel jelezhetjük, hogy a kiküldött urak teljes mértékben méltányolni tudták azt a terhes küzdelmet, melyet a tanári kar a rendelkezésére álló csekély és hiányos eszközökkel, óriási megterheléssel a nemes czél érdekében folytat.” Ez a támogatásra szoruló, nehézségekkel küszködő zeneiskola később a kecskeméti Bartók- kultusz egyik legfőbb támasza, kezdeményezője és életbentartója lett kitűnő igazgatója és tanárai által . ..

*

Bartók Béla első zongoraművészi—zeneszerzői szereplésére Kecskeméten 1913. február 1-én került sor, olyan időszakban, amikor Bartók a fővárosban tapasztalt meg nem értés és az Új Magyar Zeneegyesület kudarca miatt szinte semmiféle fellépést nem vállalt. A Kremán Sámuel vezette Városi Dalárda hagyományos Kuruc Estélyét beharangozó újsághírek Bartók várható szereplését még nem jelezték, csak a koncert napján megjelent kis cikk utal első helyen arra, hogy a hangversenyen közreműködik „Bartók Béla a budapesti m. kir. Zeneakadémia tanára a világhírű zeneíró és zongoraművész”.

Érdemes hosszabban idéznünk a Kecskeméti Lapok 1913. február 4-i, keddi számából, hogy a kortárs névtelen krónikás szavaival érzékeltessük a művészeti esemény jelentőségét és hangulatát. Ez áll többek között A Kurucestély című cikkben:

„A Dalárda már évtizedek óta rendezi ezeket a hangversenyeit, mindenkor nagy és lelkes közönség előtt s igazán érdemes lenne zenetörténeti összehasonlítást tenni az idei (és tavalyi) meg az azelőtti műsorok között. Nem mintha a régi műsorok nem elégítették volna ki a maguk közönségét: de hogy a mostani, nagy és komoly művészi programm olyan megértő hallgatóságra talált, a rendezőség finom érzékén kívül, mindenesetre annak a nevelőhatásnak köszönhetjük, melyet a Zeneiskola a maga klasszikus műsoraival a közönségre gyakorolt.”

„Az est legfőbb érdekességei mégis a két új bemutatkozó: Bartók Béla, a budapesti Zene- akadémia tanára, a kiváló zeneszerző és Bazili- des Mária, a Népopera énekművésznője voltak. Mindkettő persze ismerős és rokonérző közönségre találtak, ha először mutatkoztak is be.”

A beszámoló írója és a közönség lelkesen fogadta a Dalárda és a szólisták (az említetteken kívül Mosshammer Roman budapesti hárfaművész, Orbay Mária kecskeméti hegedűművész és kísérője Schoppelt Henrik) klasszikus-romantikus műsorát. Bartók szereplésével azonban — jelentőségének megfelelően — minden más műsorszámnál hosszasabban foglalkozik: „Bartók Bélát nagyon jó ismerősünkké tette már előzőleg Kacsoh Pongrác. A közönségben

bizonyára nagyon sokan voltak, akiknek még eleven emlékezetükben volt az a lelkes interpretáció, amellyel annak idején Kacsoh a Bartók zeneköltői művészetét itt magyarázta, s benne és általa az új zeneköltészet érdekében valóságos apostoli munkát végzett. Azoknak a tanulságos előadásoknak ma vettük igazi hasznát a Bartók bemutatkozásakor és hálásan kell megemlékeznünk arról, hogy azok nélkül ma nem talált volna a kiváló szerző olyan megértő közönségre, aki egészen új, de csodálatosan szép dolgokat mutatott be közönségünknek. Nagyon szép volt a Gyermek-sorozata a maguk közvetlen és végtelen egyszerű, bensőséges naivitásában. A mi gyermekeinknek, akik fülüket, kezüket már ezeken gyakorolják a zeneiskolában, már nem lesz ez a muzsika ilyen újszerű. Költői szépségekben csodálatos gazdagságot tárt fel az Este a székelyeknél: mély érzés, magyar érzés csendül ki belőle, olyan őserővel, amilyet a legritkábban találni zeneköltőnél s mely Bartókot a legnagyobb zeneköltők közé emeli. Erős szenvedélyével, nemes és lendületes páthoszával az utolsó Allegro barbata (sic!) hatott talán legmélyebben, Beethoveni viharos szenvedélyeket lehetett belőle kiérezni. Hogy az előadás mesteri volt és maga is külön élvezet, azt tán mondani se kell. A rendezőség ezért a számért, annak beállításáért külön elismerésre tarthat számot.”

Néhány megjegyzés kívánkozik a hosszas idézethez. A Bartók-irodalomban ezt a hangversenyt tartják számon, mint Bartók szinte jelképpé vált művének, az Allegro barbaronak első nyilvános előadását, bemutatóját!

Kacsoh Pongrác a neves daljáték- és dalszerző a tízes évek kezdetén a kecskeméti állami főreáliskola igazgatója volt. Az 1911—12-es tanévben tartotta hat előadásból álló zenetörténeti sorozatát a „Katona-kör” szabad lyceumán. Ezekre a saját zongorajátékával illusztrált előadásokra hivatkozik a Kuruc estély kritikájának írója. Hogy Kacsoh Bartók művészetének egyik első értékelője és híve volt, azt már 1903—1904-ben, a Kossuth szimfóniái költemény kapcsán a Zenevilág című lap hasábjain megjelent cikkei bizonyították. Dicséretére válik, hogy a romantikusnemzeti stílus elhagyása után is követni tudta Bartók Bélát új zeneszerzői útjain.

A cikknek az a kitétele, amely a zeneiskolában Bartók-darabokat tanulógyermekekre utal, egyáltalán nem pusztán újságírói túlzás, hangulatkeltés. A városi zeneiskola értesítői szerint már az 1908—9-es tanévben megvolt a kottatárban Bartók Béla Gyermekeknek című, akkor megjelent műve a kiadó, Rozsnyai Károly ajándékaként. A következő tanév végén pedig már a „vizsgálati hangversenyek” műsorán szerepelnek Bartók népdalfeldolgozásai. Talán nem tévedünk, ha ezt a tényt, s hogy az 1910—I l-es tanévtől a hivatalos tananyagnak is részét jelentik a Bar- tók-darabok, összefüggésbe hozzuk M. Bodon Pál zeneiskolai működésével. Bodon, aki 1907-ben Bartók munkatársa volt az erdélyi népdalgyűjtés77