Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Medvigy Endre: Sinka István megszólal ... (A költő és a népi írók szabadkai estje - tanulmány)
MEDVIGY ENDRE SINKA ISTVÁN MEGSZÓLAL... A költő és a népi írók szabadkai estje A magyar parasztság hányatott sorsú költőjének életét végigkísérik írásai kiadatásának nehézségei. A neves tőkés kiadók kezdettől fogva gyanakvással fogadták a népből jött tehetségeket. Az idegenkedés 1937— 38-tól, a falukutató írók elleni sorozatos perek idejétől csak fokozódott, hiszen nagyobb az üzleti kockázat. A nomád pásztor sorból a magyar irodalomba érkező Sinka István ebben az időben talált rá igazi hangjára. Mégsem remélhette, hogy az „édes, alulsó Magyarország” legelesettebb paraszti rétegeiért perlekedő vád versei, az Ács Lajik, Mados Imrék, Legény Tóth Mihályok tragikus hullását elpanaszló balladái kötetbe kerülhessenek. Ekkor Püski Sándor éppen ilyen Sinkához hasonló, irodalmi életből kiszorított, vagy oda be nem engedett, kallódó szegénylegények írásainak megjelentetésére alapít kiadót. A Magyar Élet könyvsorozatban egymás után jelennek meg Sinka István híres verseskötetei: a „Vád”, a „Hontalanok útján” és a „Balladáskönyv”. Püski Sándor kiadói bátorsága aligha vonható kétségbe. A népi írók könyveinek megjelentetése egymagában forradalmi tett, de a Magyar Élet-nél a munkásírók is megjelenhetnek (Asztalos István, Nagy István, Földeák János, László Gyula, Rideg Sándor és Vaád Ferenc), sőt a felvidéki „Sarlósok” is (Balog Edgár, Jócsik Lajos). Mégis, Sinka István nagy forradalmi verseit Püski Sándor sem vállalhatta, ahogy a korabeli folyóiratok szerkesztői sem. Németh László írja: „Arra, hogy egy lelkes olvasótömeg mennyivel jobban megérzi a költőt, mint az íróvilág... megdöbbentő példa. Az írók a ki-ki hagyó mestert, a néma intellektust, a haragos embert látták benne; fiatal olvasói egy nem ismert nemzetmélyi táj küldöttét...” Ez az egyre gyarapodó olvasótábor másolta, sokszorosította, terjesztette Sinka István cenzúrát nem tűrő nagy forradalmi verseit: a „Magyar hatodosok”-at, a „Néma kör”-t, „A pór megszólal a magyar úriszék előtt” című jobbágyi panaszt... A „Magyar hatodosok” 1964-ben jelenhetett meg először, a „Végy karodra idő "című kötetben. Veres Péter 1967-ben, a 70 esztendős Sinka Istvánt köszöntve írta: „Ha vannak, akik úgy vélik, Sinka mellett elhúz a történelem, majd meglátják, ha összegyűjtik szerteszórt minden verseit, hogy mindig jelen volt benne.” Példaként „A pór megszólal a magyar úriszék előtt és a „Néma kör” című verset említi Veres Péter. Ekkor még mindkét vers közéletien. „A readingi fegyház balladáját (Oscar Wilde) az egész világ ismeri, a Sinka Istvánét még mink sem.” Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek. A „Néma kör”-t 1979. júliusában közölte a „Forrás”. Most Veres Péter akarata a szerint, Sinka Istvánnak igazságot szolgáltatva megjelenik „A pór megszólal a magyar úriszék előtt.” A vers feltehetőleg 1940 körül íródott. Keletkezési körülményeiről a negyvenes évek egyik kolozsvári népi írói estjén maga a szerző beszélt. A közösségi emlékezet szerint elmondta, hogy Németh László középkori parasztdráma írására készül. A drámai feszültség eléréséhez, a darab hiteléhez kevésnek érzi érzelmi, elméleti kötődését, ezért olyan írót is meg kíván szólaltatni, aki maga is átélte a szegényparaszti lét keserveit. így felkérte Sinka Istvánt, írjon a darabba tiborci monológot. Németh László önéletírásában saját fiatalkori zsengéi között említ egy Dózsa drámát. Nem lehetetlen, hogy vissza kívánt volna térni korai témájához. „A pór megszólal a magyar úriszék előtt” kétségtelenül Sinka Dózsa verseivel is rokon (Dózsa koronázása, Pusztaszer megszállása, Lenn majd a berek alján, Fénylik Magyarország, Krónika, György vezér a tüzeknek suttog ...). A SZABADKAI NÉPKÖR 1942-ben Sinka István és a népi írók a szabadkai Népkör vendégei. A kör munkájának áttekintése nem csak azért fontos, mert a 42-es szabadkai népi írói est előzményeire bukkanhatunk. Többről van szó. Közismert az egyetemes magyar irodalom két háború között is meglevő hajszálcsövessége. A többi országban élő Kelet-közép európai magyarság haladó törekvései egymásratalálnak. A felvidéki Sarlósok, az erdélyi fiatal realisták és a magyar- országi népi írók párhuzamosan és kölcsönhatásban munkálkodnak. A vajdasági rokontörekvések már kevésbé ismertek. Lévay Endre és a Népkör ezért érdemel nagyobb figyelmet. 4
