Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Medvigy Endre: Sinka István megszólal ... (A költő és a népi írók szabadkai estje - tanulmány)
A szabadkai Népkör a kiegyezés után (1872-ben) 48-as függetlenségi gondolat jegyében alakul. Kossuth-zászlót csináltatnak, amelyre díszes betűkkel Íratják jelmondatukat: „Törhet, de nem hajlik.” Kezdettől fogva és mindvégig Szabadka minden társadalmi rétegének fiait befogadják maguk közé, vallásra, fajra, nemzetiségre nem tekintve. A kör tevékenysége elsősorban művelődési jellegű, — erre vall szépen gyarapodó könyvtáruk — de ha tehetik, városuk politikai életébe is beleszólnak. A harmincas évek elején egy kisszámú, de világnézetileg megalapozott egyetemista csoport ad új lendületet a Népkörnek. 1933-ban Ifjúsági Kultúrosztályt alapítanak. A fiatalok az idősebb tagok egy részének konzervativizmusa és a külső jobboldali támadások ellenére a haladó szellemi áramlatok otthonává teszik a Népkört. így 1934-től 1936-ig Népköri szerkesztésben jelenik meg a jelentős társadalomtudományi és irodalmi folyóirat: a „Híd”. Az alapító és az első főszerkesztő: Lévay Endre. Szerkesztői munkássága hasonló, mint Dienes Lászlóé, aki egy évtizeddel korábban a kolozsvári „Korunk”-nál előkészítette, megalapozta a folyóirat későbbi marxista szakaszát. 1936-ban a „Híd” szerkesztését átveszi az illegális kommunista párt. 1937-ben az európai népfrontmozgalmak, a jugoszláv Népfront és a Márciusi Front eszméi a népkörben jó talajra találnak. A falukutató írók munkái sem hiába járnak kézről kézre. Bözödi György Erdélyben a „Viharsarok”-tól felkavarva megírja mítoszokat oszlató híres szociográfiáját a „Székely bánjá”-t. Lévay Endre „Dél kapujában” című, gazdag szociográfiai tartalmú művének előszavában olvashatjuk: „Hosszas készülődés után, alföldi nehézséggel indultam útnak, hogy az »anyaországi« falukutatók módjára felfedezzem magamnak szőkébb hazámat, a Délvidéket. Megismerjem különböző arcú és ajkú népét, tejjel-mézzel folyó Kánaánnak ismert földjét és a vidéket, a táj belső életét. Titkot és mélységet kerestem ott, ahol titokról és mélységről senki sem beszélt.” 1939-ben az ifjúsági alosztály megindítja a Vojvodinai Szemle című közlönyt. A főszerkesztő: Lévay Endre. A lap jelmondata elkötelezettséget tükröz: „Népünkkel népünkért!” „... Szabó Pál, Féja Géza, Kovács Imre és Veres Péter ma már mindenütt elismert magyar íróknak a Szabad Szó címen megjelenő hetilapja viseli a »Néppel a népért« jeligét. Minket pedig büszkeséggel tölt el a tudat, hogy jeligénket sem tőlük, sem mástól nem vettük át — hanem időben jóval megelőztük őket” — olvashatjuk a Vojvodinai Szemlében. A folyóirat 1939. október-november-decemberi hármas száma Móricz Zsigmond és a népi írók (Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Kovács Imre, Sárközi György, Szabó Zoltán, Tamási Áron és Veres Péter) műveit hirdeti: „Olvassa a magyar népi öntudat könyveit!” A NÉPKÖR RENDEZVÉNYEI Az ifjúsági alosztály 1937-es újjászerveződésétől a Népkör rendezvényei egyre színvonalasabbak. Nem kis feladat hárul lelkes amatőrökből álló, állandó jellegű színjátszókörökre: műsoraikkal (népszínművek, klasszikus darabok, irodalmi összeállítások) a külvárosban és a környező tanyákon anyanyelvvédő missziót töltenek be. Rendszeresen szerepelnek a kör szerdai összejövetelein és évi 4— 5nagy irodalmi estjén. Előadásaikból a népi gondolat reprezentánsainak az írásait is megismerheti a szabadkai közönség (Szabó Dezső-est, Veres Péter-est, Kodolányi János: Földindulás című baranyai egyke drámájának bemutatása . ..) Nem feledkeznek meg a vajdasági „itt és most” parancsáról sem: külön estet szentelnek a kortárs jugoszláviai magyar íróknak. 1937-ben a szabadkai fiatalok Béke-estjük mottóját a brüsszeli Ifjúsági Konferencia határozatából választják: „Valósítsuk meg az élők egységét, nehogy tömegsírban, mint holtak egyesüljünk.” A rendezvény műsorfüzete is a háború ellen protestál: „ ... mi, jugoszláviai magyar ifjak, híven a világ ifjúságának bátor kiáltásához, megmutatjuk béke- és életakarásunkat. Szebb hivatásunk tudatában a világnak ezen a kis pontján is készítjük a talajt nagy széles nemzetközi együttműködésre. Ennek a bennünk élő béke- és életakarásnak a megmutatása ez a »béke« est.” A fenti idézet összecseng a néhány hónappal korábban megrendezett Marosvásárhelyi Találkozó záróhatározatával, az erdélyi magyarság békevágyával. Az esten a magyar irodalom legszebb háborúellenes verseit Capek: Fehér kör című drámája követi. Szabadka magyarsága két évvel a második világháború kitörését megelőzően Ady Endre: Imádság háború után című versével fohászkodik a békéért. Ugyanebben az évben az Ady-est vörös plakátja már az előadás előtt kiváltja a konzervatív körök felháborodását. Az est után a jobboldal és a klérus tiltakozik, mert .......egy költői esten elő merték adni Ady: Kató a misén című versét, Reinitz Béla megzenésítésében, holott ez kimondottan egyházellenes, mert a katolikus papság ellen irányul.” 5
