Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - KRÓNIKA - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok
klarinéton játszott, egyébként pedig napszámra jártak, dohány- és szőlőmunkával foglalkoztak. Szegényparaszt család sarjai voltak, s maguk sem szereztek 4—5 holdnál több földet. A Deák fiúk közül csupán a legidősebbről, Mátyásról tudunk egynémely dolgot. 1885-ben született Tiszaújfalun, talán itt került kapcsolatba a tekerővei is, gyerekkorának egy részét azonban már Matkón töltötte. Innen 1926-ban került el Lakitelekre, ahol előtte — szőlőmunkásként, tekerősként — már a tízes években is járt. A muzsikálást Lakiteleken is folytatta, majd Mátyás nevű fiának adta hangszerét. 91 éves korában halt meg. A Deák testvérek Matkón előszeretettel muzsikáltak négyes felállásban: két tekerőn és két klarinéton. Miután legfiatalabb öccsük, János meghalt, Mákos János klarinétos bevonásával is sokáig megtartották ezt a négyes formát. Mákos János 1897-ben született Jakabszálláson, s három éves korától lakik Törökfáiban. Az1910-es évek közepén kezdett klarinétozni, Váci Imre cimbalmossal tanulgattak együtt. Első zenész cimborája is ő lett. Később Rácz József prímástól tanult, s vele, valamint Rácz Mihály cimbalmossal, Bóbán Gyula bőgőssel járt muzsikálni. Mákos János polgárosodó zenei környezetben felnövekvő hangszerjátékos volt, aki azonban szívesen és nagy élvezettel játszott tekerő mellett is. Kunszálláson és környékén a következő muzsikások szerepeltek egykor: Pöszmet Mihály és fia, János, Kanyó Mihály, Juhász István, Szabó Imre tekerősök; Hatvani Imre, Juhász István, Jankó István klarinétosok, vlaamint Cines Hatvani István, aki tekerőn és klarinéton is tudott. Pöszmet Mihály 1891-ben született Matkón, tízgyermekes szegényparaszt család ötödik fiaként. Iskolába nem járt. A tekerővei valószínűleg Matkón ismerkedett meg, ahol együtt gyerekeske- dett a későbbi híres tekerős Deákokkal. 1914-ben megnősült. Nem sokkal később behívták katonának, de a hosszú frontszolgálat elől furfangosan megmenekült. Négy-öt hold birtokú napszámosként nyolc gyermeket nevelt föl. Tekerőzni leginkább Hatvani Imre klarinétossal járt; megfordult Jakabszálláson, Matkón is. 1976 karácsonyán halt meg. Fia, Pöszmet János harmadik gyerekként született 1917-ben, a Kunszálláshoz tartozó Májerhegyen. Természetes, hogy egy idő után apját próbálta utánozni, s már 16 éves korában hajtogatni kezdte a hangszert. A tanulás a ritmuskíséret elsajátításából állt. Kizárólag klarinét mellett, olykor Hatvani Imrével, elsősorban Kunszállás környékén muzsikált. Apja tekerőjét 1950—52 táján eladták Pálinkó . . . kunszállási zenésznek, aki a tekerő mellett klarinéton is játszott. Hatvani Imre1908 körül született szegényparaszti családban. Hangszere a klarinét volt, s mivel Pöszmétékkel szomszédos tanyán lakott, érthető, ha gyakran játszott velük együtt/Napszámra járt, két hold földjét művelte, zenélt. Negyvenöt éves korában halt meg. Kanyó Mihály harmadik gyermekként jött világra Kunszálláson 1910-ben. Napszámos kapás, részesarató szülei tíz utódot neveltek föl. Kanyó Mihály kicsi gyerekkorában találkozott előszóra tekerővei, de játszani csak a harmincas évek legvégén kezdett rajta, s nem is soká folytatta. Cines Hatvani Istvánnal muzsikált legtöbbet, Kunszálláson, Matkón, Fülöpkén, Városföldön is. Hatvani István néha a feleségével együtt is járt köszönteni: a férfi klarinétozott, az asszony tekerőzött. A zenélésen kívül is sok mindennel próbálkoztak, Hatvani István például lyukas edényeket javított, erről kapta a Cines melléknevet; felesége többek között újságárus is volt. Az ötvenes években a karácsonyok, húsvétok, névnapok és más ünnepek utolsó kö- szöntgetői voltak, ilyen formában a tekerő-klarinét zenét a hatvanas évekig megőrizték. Jankó János az idősebb generációba tartozó zenész, 1884-ben született Kunszálláson. A századforduló környékén kezdett muzsikálni klarinéton, de talán tekerőn is. Gyakran játszott együtt Cines Hatvani Istvánnal és Kanyó Mihállyal, néha a szomszédság távolabbi településein is. Kunszállás vidékéről név szerint ismerjük még Szabó Imre fülöpjakabi, valamint Juhász István gyeneshegyi tekerőst, továbbá Juhász István klarinétost ugyanonnan. Móricgáton Seregély Ferenc — született 1879-ben — tekerőzött legény korában, többnyire kukoricafosztáson. Nem ő volt azonban az egyetlen ilyen zenész a környéken. 1912—13 táján néhány évig itt lakott ugyanis egy dudás-tekerős vándor család, s az apa dudált, a lánya tekerőzött. Ebben az időben még lakodalmakba, disznótorokba is elhívták őket. Móricgát- Bugacmonostor térségében a húszas években egy idős tekerős bácsi kéregetett. Galambos tanyáin Pálinkó bácsi, az öreg bőrdudás fújtatta hangszerét, Petőfiszálláson Rádi Imre. Hangszere, a bőrduda után kaphatta a Furulyás Rádi becenevet, s ez olyan ragadósnak bizonyult, hogy tekerőn játszó fia is örökölte. Századunk tízes éveinek végén a két Rádi Imre — néha még Kovács József klarinétost is csatlakoztatva maga mellé — együtt is muzsikált lakodalomban, disznótoron, padkaporos bálban. Rádi Imréék a parasztság hagyományőrző napszámos, zsellér rétegét képviselték. Kiskunfélegyháza külterületéről Fonalas Mihály és Bodócs János kevésföldű szegényemberek tekerő-klarinét együttesét ismerjük. Fonalas Mihály tekerős József és Sándor, klarinéton és kontrán játszó fiaival is gyakran szerepelt, s alkalmanként csatlakozott hozzájuk Bihari János prímás is. Ilyen összeállításban a harmincas évek második felében még játszottak együtt. 94
