Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - A. Gergely András: Kultúrszakma...? (Dokumentum-esszé a nyomdászatról, nyomdaiparról)
„Igenis változatos a gépmester munkája, majdnem mindig más nagyságú oldalakat kapok nyomásra, azokat bezárni, egyengetni, az mindig új feladat, lg az, hogy ezt már rutinból egy fél év alatt a berakónő is meg tudja csinálni . . (magasnyomó gépmester, kilenc éve szakmunkás) „Gyakorlatilag minden képnél ugyanaz a dolgom és legföljebb csak a kép mérete vagy témája változik, de ezt szinte nem is veszem észre már . . (nyomdai retusőr, fiatal lány, kéziszedőből képeztette át magát) „Minden nap ugyanazt csináljuk, de legalább könnyű munka . . (montírozó fiú) „Igaz, hogy változatos a munkám azt tekintve, hogy délelőtt egy Csontváry-albumot készítek, délben már egy útikönyv képeit, de az az igazság, hogy már nem érdekel . .. Csak a .feladat’ marad, hogy rendesen megcsináljam és ne szóljanak rám, de különben nem érdekel . . . Gondolkozz! Néha napi több tucat fotó is van, számold ezt években ...! Legföljebb annyi hasznom van belőle, hogy egyszer én is profi fotós leszek és ez előtanulmánynak jó . .. Alkotni? Mit lehetne itt alkotni . . .?! Ipar ez, öregem, tömegtermelésben nem tudsz mit alkotni...!” (nyomdai fotós, szakképzett fiú) Persze, hogy az alkotás szóról kinek mi jut eszébe, az sok mindentől függ... Célszerűnek tartottam a bevezetőben idézett hirdetés megrendelőjét, a Révai Nyomda személyzeti osztályvezetőjét megkérdezni: „Nézze, az, hogy a mi hirdetésünkben szerepel ez az alkotás szó, ez nem jelenti azt, hogy nálunk szabadabb vagy speciálisabb munkák folynának, mint a többi nyomdában. Hogy ők miért nem írják bele a hirdetéseikbe, ezt nem tudom ... Az biztos, hogy bármelyik nyomda bármelyik munkásának tevékenységét behatárolja a technológia, amelytől eltérni nem lehet. Behatárolja maga a kézirat is, hogy mit kell szednie vagy tördelnie, milye n betűtípusból, milyen méretre, de vannak munkák, ahol ez csak körvonalazva van. Gyakorlatilag az tény, hogy a kézirattól eltérnie nem lehet, és hogy szabványok vannak, dehát ez minden más munkánál is megvan, akármelyik iparban .. . Tulajdonképpen igaz, hogy az önállóan végzett munkáról sem kap visszajelzést a munkás, hogy szép-e, esztétikus-e, nem-e, amit csinált. Van a nyomdák között a szép könyveknek egy versenye, ha ott díjat nyer a könyv, akkor viszont az egész kollektíva kapja az elismerést.. . Hogy változatos-e ...? Hát, minden nap mást, esetleg már naponta is más munkát végez a kéziszedő vagy a nyomdai fotós is. Szerintem alkotó munka! ... Valóban, lehet, hogy a kéziszedő egy a betűt egy á betűre cserél csak ki, de attól is függ, hogy ő alkotásnak érzi-e!? Attól függ, honnan nézzük ...!” Természetesnek tartom, hogy ki-ki az érdeke szerint nevezi alkotó vagy éppen unalmas, kibírhatatlan munkának, amit végez. Mint volt kéziszedő, azt képzeltem: elindulok egy hamiskásan csábító hirdetés nyomában és majd volt kollégáim, osztályos társaim elmondják, milyen is ez a munka az ő nézőpontjukból, ezt pedig simán ütköztethetem az igazgatók, osztályvezetők, műhelyfőnökök és tankönyvírók elgondolásaival... Ehelyett azonban kiderült, hogy a gépies mozdulatokból, mechanikus elemekből álló munkafolyamatokat is „alkotónak” vélték (ha egyáltalán nyilatkozni mertek!) volt munkatársaim ... „Nekem a szüleim is, nagyapám is nyomdász volt, úgyhogy azt lehet mondani, hogy dinasztiából származom. A munkám elég sokrétű, az oldalak kikötésétől és a betűk, anyagok visszaosztásától kezdve tördelésig, korrigálásig mindent csinálok, bár általába tördelek és általába ugyanazokat a hetilapokat, de még ide tartozik, hogy az iparitanulók betanítása is bizonyos fokig a feladataim közé tartozik. Tizenöt éve végeztem el a szakmunkásvizsgát, elég jó eredménnyel..., azóta ugyanitt dolgozom. Szeretem ezt csinálni. Hogy miért. ..? Hát. . . , nem is tudom. A változatossága miatt. . . Igaz, hogy mindig ugyanazt csinálom, de én változatosnak érzem . .. , nem tudom ... Tulajdonképpen ugyanazt tördelem mindig, szinte csak az oldalak mérete változik 63
