Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Körmendi Lajos: Dal, Az éjszaka vége, Azt álmodom, Forró a szél, Ne gondold, Álmodozik az ember, Karjaid közt (versek)
Fényes arccal holnapolni mellédkönyökölök: tüdőmből felsír alomnyi árva kutyakölyök. FORRÓ A SZÉL a bőrömben nem maradok abban élve megrohadok karjaidba belelöktek véresarcú vad angyalok forró a szél jaj de meleg eleven szén róka-szemed halott fénye ég arcomon kiszikkasztja a szívemet NE GONDOLD negondoldhogy aszoknyádon tyúkombúkom módraülök saslétemre vállatvonok széplassanel verebülök véresmázos szókatbúgunk járomulta nulunksokat újszülöttvers hezkeresek gazdaghárom királyokat ÁLMODOZIK AZ EMBER lábad között kökénybokor vadnyúl-kezem ott kóborol mire én is odaérek barnamedvével felérek KARJAID KÖZT egész erdő lángbaborul arcodon ha rózsa virul karjaid közt lassan égek kormozom a mindenséget
/
