Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Körmendi Lajos: Dal, Az éjszaka vége, Azt álmodom, Forró a szél, Ne gondold, Álmodozik az ember, Karjaid közt (versek)
KÖRMENDI LAJOS DAL légyszaros felhő hóna alatt dundi hasadra csókol a Nap itt van az este jaj de loholt felsüt az ágyon két telehold hej ez a játék oly figurás szépséges arcod lángragyogás elmegy a nyár is rugdos a tél rőt kutya bámul arcom helyén AZ ÉJSZAKA VÉGE amikor eljön lobban a kedvem bérházak úsznak népviseletben milyen sok fűszer akad egy lányon úthenger száguld végig az ágyon vési az arcom tündöklő kedve ott állok reggel megöregedve AZT ÁLMODOM Kiszárad, lassan tócsa lesz bennem minden tenger. Most akarsz már megváltani lázzal, szerelemmel? Zord északom a szívemen szorgalmasan matat. Csakazértis azt álmodom, hogy nőni kezd hasad.
/
