Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Kalász Márton: Galambraj, Éjszakai út, Váratlan tél (versek) - Pákolitz István: Bazársor, Árnyék (versek)
a kisded piros és fehér golyóbisokat; gombnyomással tolltartóba süllyeszthető a pompás szerkezet, csakhogy méregdrága; a jámbus-léptű krájzlerájos új dekameronnal szórakoztatta örökké ráérős kuncsaftjait; a sárgapirosalma-arcú órás és ékszerész horgászkalandjának nem akart végeszakadni; fütyült rá, hogy a százegyedszer hallott, alig-variált meskete a könyökünkön jön ki; a langaléta, apostolszakállas cipészmester ortopéd lábbelit is készített; egy pasas megkérdezte: „majsztram miazhogy ortopéd?” a mester nem hamarkodta el konkrét válaszát: „hátugyerékem osztat nemlehet megmagyarázni”; a taslafülű festékárusról elhíresztelték, hogy — befejezvén a negyedik Polgárit — kölcsön-görbebottal vonult végig a Nagyuccán, holott ez a jog csupán a maturus-t illeti; a pajkos kedvű koszvakaró rihegve megkért, vinném ki a fityegőjét: nem tud időt szakítani, hogy fölszaladjon az újonnan kimeszelt pisuárba; a vásározó, messzeföldön híres késes-műköszörűs center és gólzsák volt a Legényegylet csapatában; csak ámultam, midőn beretvaköszörülés közben Schopenhauert emlegette és Nietzsché-ből idézett; a Bazársort egy bibircses képű úri szabó zárta, aki életfogytiglani taccsbírónak szegődött és folyton opcájg-ot reklamált, meg fault-ot; ha mértéket vett, elmatatott fölöslegesen is a hosszúnadrág-ehü kiskanik monyája körül. ÁRNYÉK Vadborostás morcos vénség szalmazsák nem őrzi pénzét rokontalan szeretőtlen lakna már a temetőben Viselte a csöndes tébolyt: örökkétig tartalék volt déja vu-jét jóelőre megszenvedte kamaszfővel Pátyolni nem pátyolgatta a szerencse — az ebadta — barátja ha akadt itt-ott nem bízott rá semmi titkot Szegény nem sok vizet zavart ott van ahol szakad a part halott holott köztünk jár még nem is sejti hogy csak árnyék
