Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Kalász Márton: Galambraj, Éjszakai út, Váratlan tél (versek) - Pákolitz István: Bazársor, Árnyék (versek)
KALÁSZ MÁRTON GALAMBRA] fáradt vagy, mondja, az anyám éneklő hangján; egy percre úgy csoszog, mintha rég mérné túl nagy gumicipőben kerttől kútig a fehéredő sarat — nem baj, megjöttél; fátylasan tekint föl, galambraj tüntén a faluvégi szem, fölijedve szállnak el márgás erdők fölé, egy udvarról, melyen egyetlen elszórt szem nincs, itat nincs, úgy nézem, könnyű, nyáreleji szemét ÉJSZAKAI ÚT dörgöl a szélvihar, akár homok a fémedényt, tisztára — tálad leszek, kupád, s lakjál belőlem, hidd ma, hogy léttel vagy betelhetetlen VÁRATLAN TÉL nem járt ő messze; de álmában egyszer a repülő vele is ama rengeteg fölé szállt, s azt mondtuk, vessen le egy-egy adag sót az erdeieknek: vadászainknak, nagy irha-orzó magánzóinknak, az ösztövér fakitermelőknek — s ellátta munkáját; csak, mint az ég a havat, pazallva, amiről tudta: lent nélkülözhetetlen PÁKOLITZ ISTVÁN BAZÁRSOR A Templomtér alatti (ma műemlék) Bazársoron madárfészeknyi boltok, műhelyek tarkállottak; az aggszűz nővérek poros papírkereskedésében soha nem látott számológép kínálgatta magát: kifeszített gumiszálakon kell tolni-húzni 6
