Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - KRÓNIKA - Henkey Gyula: Magyarország mai lakosságának embertani vizsgálata és a magyar őstörténet I. rész (Bevezetés; A honfoglaló magyarok, a Kárpát-medencében talált népek és az árpád kori betelepülők)
A HONFOGLALÓ MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN TALÁLT NÉPEK ÉS AZ ÁRPÁD-KORI BETELEPÜLŐK A honfoglaló magyarokra jellemző főbb embertípusok arányát elsősorban Lipták Pál 1958. évi összefoglalója alapján adom meg. A törökös magyarokhoz kapcsolódó típusok a turanid (24%), a pamíri (kb. 20%) és az előázsiai (armenid, Bartucz tauridnak is nevezte). A törökös típusok együtt 46%-ban mutathatók ki. Az ugoros magyarokkal kapcsolatba hozható típusok az uráli (europo-szibirid, 12,5%), a keletbalti és a lapponoid. Az ugoros típusok összesen 16,7%-ban észlelhetők. A honfoglalók vezető rétegére nagyobb mértékben jellemzők a törökös típusok. Az üllői temetőben, ahová Árpád rokona, Üllő és nagycsaládja temetkezett, Nemeskéri János és Gás- párdy Géza a turanid, a pamíri és az előázsiai típus előfordulását 69,7%-ban adják meg. A honfoglalók között előforduló többi típus közül a magas termetű, hosszú fejű, keskeny arcú jellegegyüttes (magas termetű keleti mediterrán és északi) előfordulása a legjelentősebb (16,7%) és a déli mediterrán típus gyakorisága is említésre méltó. Nemeskéri János és Gáspárdy Géza 1954. évi tanulmányukban az eger-szépasszonyvölgyi honfoglaló magyar temetőben nagy számban mutatnak ki mediterrán jellegegyüttest, melyet a keleti mediterrán rassz egyik altípusával, az irano-mediterránnal azonosítanak. Tekintettel arra, hogy a keleti mediterrán jellegek egyes rokon török (türkmén, azerbajdzsán, kazáni tatár, csuvas, baskír) és finnugor (mordvin, karjalai finn) népeknél, valamint több olyan népnél is jelentős számban kimutathatók, melyek a magyarsággal valaha érintkeztek, vagy érintkezhettek (szkíták, szarmaták, irániak, onogur-bolgárok, arabok), ezt a jellegegyüttest sem török, sem finnugor, sem egyéb eredetűnek nem lehet egyértelműen tekinteni. A honfoglaláskor itt talált, meghódolt népek között közép-ázsiai és egyéb keleti eredetű elemek (szkiták, szarmaták, avarok, onogur-bolgárok, kutrigur-bolgárok, a Vili. században az ono- gur-bolgárokkal beköltözött finnugor rétegek), Nyitra-szlávok, Pannon-szlávok, bolgár-szlávok, germánok (gepidák, longobárdok, kvádok), illírek, kelták és egyéb a kő-, réz-, bronz-, vaskortól kezdve itt élő népek maradványai egyaránt megtalálhatók voltak. A honfoglalás előtt itt élő népekre jellemző típusokat elsősorban Bartucz Lajos 1938-ban megjelent munkája alapján ismertetem. A csiszolt kőkorban hazánkban a mediterránok tették ki a többséget, de előfordult már az északi és az alpi típus is. A rézkorban is a mediterránok voltak túlsúlyban, de már a keleti mediterránok is kimutathatók voltak. A bronzkorban az alpi típus aránya jelentősen emelkedett, a mediterránoké pedig csökkent. A korai vaskortól kezdve az északi típus jellegei erősödtek, a késői vaskorban pedig a Dunától keletre eső területekre a szkíták hoztak jelentős, elsősorban keleti mediterrán és előázsiai jellegegyütteseket. A Kárpát-medencébe települt kelták az alpi, a mediterrán, az északi és a dinári típusokhoz tartoztak, de a kelta őshaza területén, Délnyugat-Német- országban feltárt koponyák túlnyomó többsége az alpi és a dinári típushoz tartozik. Az illírekre elsősorban a dinári típus volt a jellemző. Az ősi germánoknál az északi és a cromagnoid, az ősi szávoknál pedig az északi, a keletbalti és a cromagnoid típus volt a gyakori, de a hazánkba települt germánok és szlávok jelentős arányban keveredtek az itt talált kő-, réz-, bronz-, vaskori népesség maradványaival, valamint a keletről érkezett sztyeppéi állattenyésztő népekkel. A szentendrei longobárd temetőben az északi és a cromagnoid típus együttes gyakorisága a legnagyobb, ezenkívül jellemző a déli mediterrán, egy pontosan meg nem határozott rövidfejű típus, melyen Kiszely István lappid vonásokat lát, valamint kisebb mértékben az alpi típus is. Az északi típusba és a meg nem határozott rövidfejűek (lapponoi- dok!) közé soroltak sírjai a leggazdagabbak, míg a mediterrán típus a meghódolt helyi lakosság sírjaira jellemző. Bartucz szerint a magyarországi gepidák északi, mediterrán, keletbalti, turanid és mongolid elemekből tevődtek össze. Főleg az avarok közvetítésével sok keleti eredetű rassz került közéjük. Kocka W. a Vili (?)—XIII. századi szlovákok között a mediterrán, az északi, az alpi- lapponoid és turano-armenoid jellegeket egyaránt 21—24% között mutatja ki, míg az őseurópai (cromagnoid) típus előfordulását 9%-ban határoz- az meg. A keleti sztyeppékról érkező állattenyésztő népekkel főleg turanid, pamíri, keleti mediterrán, előázsiai (armenid) és mongolid típusok kerültek Magyarország területére. A 670 körül az onogur-bolgárokhoz csatlakozott elemként betelepült finnugor réteggel is számolnunk kell. A finnugor népekre jellemző típusok közül az avarkorban elsősorban a keletbalti típus észlelhető. Mongolidok említésre méltó számban csak az avarokkal települtek le végleg hazánkban. Attila halála után a harcokat túlélő hunok visszavonultak a keleti sztyeppékre. A Duna—Tisza köze vizsgált avarkori koponyái között a leggyakoribb jellegegyüttesek a mongolidok (23%), a pamíri, a gracilis mediterrán és a cromagnoid. Az avarokkal bejött népességgel a mongolidokat, valamint a pamíri, a turanid és a keleti mediterrán típusba soroltak jelentős részét lehet kapcsolatba hozni. A keleti eredetű népek közül a szarmaták álltak a honfoglaló magyarokhoz a legközelebb, a két leggyakoribb típus közöttük is a turanid és a pamari, a szarmatáknál nem mutathatók ki a finnugorokra jellemző típusok, viszont nagyobb közöttük az előázsiai típus számaránya és a dinári jellegek előfordulása is jelentős. A honfoglalás után még jelentős számban érkeztek közép-ázsiai eredetű betelepülők hazánk94
