Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - KRÓNIKA - Henkey Gyula: Magyarország mai lakosságának embertani vizsgálata és a magyar őstörténet I. rész (Bevezetés; A honfoglaló magyarok, a Kárpát-medencében talált népek és az árpád kori betelepülők)
ba (besenyők, izmaeliták, kunok, jászok). Az ozmán-törökökkel való keveredés is kimutatható, így a magyarság török elemei még hosszú ideig hasonló jellegegyüttesekkel erősödtek, viszont nincs adatunk arra nézve, hogy a honfoglalás után finnugor eredetű népesség érkezett volna hazánkba. A honfoglalókra és a mai alföldi magyarságra jellemző embertani összetétel igen jelentősen eltér az Árpád-kori tipológiai megoszlástól, amennyiben a Duna—Tisza közén és az Alföld déli részén az északi, a mediterrán és a croma- gnoid típusok együtt a túlnyomó többséget teszik ki, viszont az általam vizsgált alföldi magyar őslakos népességeknél ezek előfordulása teljesen jelentéktelen. A lehetséges okokra már 1974-ben rámutattam: 1. Nem biztos, hogy egyes Árpádkorinak tartott temetők minden sírja valóban Árpád-kori. 2. A magyar köznépi temetők és az itt talált népek temetőinek elhatárolása nehézségeket okoz. 3. Kisebb kiterjedésű temetőket nehezebb megtalálni, mint a több száz síros temetőket, viszont a honfoglaló magyarság jelentős részét kitevő katonai középrétegre a kis létszá1 turanid típusú nő Mikófalváról (Heves megye) 2 pamíri típusú férfi Tiszasasról (Szolnok megye) 3 uráli típusú nő Tiszasasról (Szolnok megye) 4 gracilis (déli) mediterrán férfi Hajósról (Bács- Kiskun megye) mú temetők voltak a jellemzők. 4. A XIII. századi mongol pusztítás után hazánkban erősen megritkult a lakosság, s az Alföldnek mintegy fele részéből a megmaradt népességet is bizonyára ki kellett telepíteni ahhoz, hogy a kunok és a jászok számára elegendő területet biztosítsanak. A Dunántúl északnyugati és keleti részében a besenyők betelepítése okozhatott változást a népesség tipológiai összetételében. A fentieket igen jól alátámasztja a fonyódi 12. századi, valamint 15—16. századi koponyák vizsgálata. Nemeskéri szerint ugyanis a Fonyódon feltárt 12. századi csontanyagra az északi és a mediterrán típus túlsúlya volt a jellemző. A dinári típus csak csekély mértékben volt kimutatható, míg a 15—16. századi koponyákon a honfoglalók között gyakori pamíri típus 50%-nál nagyobb mértékben volt észlelhető, kis számban pedig a dinári, az uráli és turanid jellegek is előfordultak, viszont a 12. században túlsúlyban levő északi és mediterrán típusok említve sincsenek. (Folytatjuk) A 96. oldal képeihez (A szerző felvételei) 5 északi típusú férfi Kunszállásról (Bács-Kiskun megye) 6 keletbalti típusú nő Domoszlóról (Heves megye) 95
