Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete (fordította: Bárczy Zoltán)

S itt vannak az erősen stilizált nő-ábrázolások. Testüket bonyolult geometriai ornamentika fedi, amely bonyolult mintázatokat képez. Ugyanilyen ornamentika található a Tordas-Vinca kultúra egyéb szobrocskáin is. Mindent összevéve, ezeknek a ravaszul összefonódó vonalaknak valamiféle jelentősége volt. Hogy tetoválás-e, amivel esetleg az akkori divatozók díszítették magukat, vagy pedig ebben az egészben valamiféle mágikus elképzelés rejlik, nehéz rá felelni; a nők nem nagyon szeretik feltárni titkaikat.

Mennyit keresték a Vinca lakói vallási nézeteire vonatkozó tárgyakat! Mindezek a tárgyak arról tanúskodnak, hogy akkoriban széleskörűen elterjedt a termékenységet megszemélyesítő női istenségek kultusza.

Különös érdeklődésre tarthat számot a Vinca-kultúra korai időszakából származó, nagy rituális korsó. Rajzot látunk rajta, amely valószínűleg egy személyt ábrázol kívülről, ezenkívül ez az ábrázolás megint csak nagyon emlékeztet a régi sumérok szentélyeire. Megint véletlen egybeesésről van szó? Hiszen a két szentélyt csaknem húsz évszázad választja el egymástól!

Egyébként honnan van ez a nagy bizonyosság a dátumokat illetően? És egyáltalán, hogyan sikerült meghatározni a tatárlaki táblácskák korát, ha már a tatárlaki ásatásokkor nem találtak kerámia edénycserepeket, amelyek alapján általában datálják a lele- teket.

A FIZIKA SEGÍT A TÖRTÉNELEMNEK

. . . Fénylő-tűzszínű írásvesszőt tart . . . kezében,

S a táblácskára a kegyes ég . . . csillagát rajzolja . . .

(,,A templom építéséről” c. sumér poémából.)

A fizikusok a történészek segítségére siettek.Willard Libbey, a Chicagói Egyetem professzora kidolgozta a radioaktív C—14 szénizotóppal történő datálást, amiért ezt követően Nobel-díjjal jutalmazták. A C—14 radioaktív szénizotóp a föld légkörében képződik a kozmikus sugárzás hatásának eredményeként, oxidálódik, a növények és állatok pedig felveszik. Persze, ez a széntartalom a holt szövetekben fokozatosan pusztul, s emellett meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű C—14-re bomlik. A C—14 felezési ideje 5360 évnek felel meg. Ezért a szerves szövetekben levő C—14 mennyiség alapján meg lehet határozni, mennyi idő telt el a növény vagy az élőlény elpusztulása óta. W. Libbey módszere ±50—100 éves, viszonylag nagy pontosságú datálást tesz lehetővé.

Mégis, mi történt az ősi szentélyben csaknem 7 ezer évvel ezelőtt? Igaza van-e a sumerológus szakértőnek, aki meg van győződve róla, hogy a régészek rituális emberevés nyomait fedezték fel?

Úgy gondoljuk, nincs igaza. Elképzelhető-e, hogy egy olyan társadalomban, amely annyira jelentős kulturális vívmánnyal rendelkezik, mint az írásbeliség, létezett az emberevés, ha csak rituális formában is? Ha már itt tartunk, azon a sumér feliraton, amelyet S. Langdon publikált, egy főpap rituális meggyilkolásáról van szó, majd pedig új kormányzó választásáról. Lehet, hogy valamiféle analóg dolog történt Tatárlakon is. A megölt pap testét szent tűzön égették el. A halott mellett istenábrázolásokat — a tatárlaki közösség oltalmazóit — és mágikus táblácskákat helyeztek el. Arra persze nincs bizonyíték, hogy a megégetett papot megették. Nem egyszerű dolog fellebben- teni hat évezred függönyét. Hallgatnak az ősi szertartás tanúi: a bálványszobrocskák és az ősi tatárlaki megégetett csontjai is. Persze, lehet hogy a harmadik tanú — az ősi írásjegyek lelete — megszólal.

62