Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Juhász Péter: A nomád szerződéskötés rítusa az óbolgároknál és a magyaroknál
tűk és szokásuk szerint szintén az előbb említett állat bőrét helyezik elébe s fejszét, kést s másnemű ijesztő fegyvert raknak rája. Ezután azoknak, akikkel az esküt tetetni akarják, a bőrről fölvett kés végén kenyérfalatot nyújtanak, mi közben a tolmács a következő szavakat intézi hozzájuk: ,ha ezt az esküt hamisan teszitek, nem fogtok becsületesen szolgálni s a jazak-adó lefizetéséről gondoskodni, ez az állat bosszulja meg rajtatok, kínos halált szenvedjetek általa! Ez a kenyér és kés pusztítson el benneteket, ha nem fogjátok becsületes hűséggel teljesíteni akarni azt, amit im megígértek’.” Ugyanilyen esketési eljárásról értesít bennünket P. S. Pallas is, aki szerint, amikor valamely új fejedelem trónralépésekor az osztjákokat hódolati esküre szólítják, kis (kör)csoportokra osztják őket, s a kör közepére medvebőrt helyeznek, vagy pedig olyan baltát, mellyel előbb medvét öltek. Azután mindegyiknek késhegyen kenyérfalatot nyújtanak, miközben az esküt tevő így szól: „Ha én életem végéig nem maradok híve az én császáromnak, ha önkényesen elpártolok tőle, adómat meg nem fizetem, a magam vidékéről magamtól eltávozom, vagy másnemű hűtlenséget követek el: akkor teljesen tépjen szét a medve, fullasszon meg ez a kenyérfalat, melyet lenyelek, vágja le ez a balta a fejemet s ez a kés szúrjon agyon!” Az eskü után a medvebőr elé térdeltetik őket, s mindegyiküknek a medvebőrbe kell harapniok. Pallas megjegyzi, hogy hasonló esketési szertartás dívik a legtöbb szibériai népnél. A Pallas által leírt esküszertartások, ha részleteikben a nép hitén és szokásain alapulnak is, egészükben mesterséges alkotások, amelyeket bizonyára az orosz törvénykezés állapított meg a szibériai pogány népek számára. De hogy a törvénykezés útján szabályozott hódolati eskü eljárása milyen ősi hiedelmekre és hagyományra épült, arról csak későbbi írók feljegyzéseiből tudunk meg egyet-mást. Egy Albert nevű orvos például, aki 1829-ben járt az Ob alvidékén, arról értesít bennünket, hogy a berjozov- kerületi osztjákoknál háromféle eskü létezik: 1. térden állva megcsókolják a medvebőr fejét vagy megharapják a medve fogát avagy bőrét s ilyen szavakat mondanak: „tépjen széjjel ez a vad, ha hamisan esküszöm”; — 2. térden állva tüzes faszilánkot vesznek szájukba s egy kis darabkát annak üszkéből lenyelvén, így szólnak: „tűz emésszen el, ha hamisan esküszöm”; — 3. farkasbőrt tépnek meg fogaikkal s lenyelvén a szőrt, azzal átkozzák magukat, hogy a farkas ragadja el összes rénnyájaikat, ha nem igazán esküsznek. A. Castrén még egy negyedik módról is tudósít, amely szerint az átok kimondásakor a bálványképet összevagdossák vagy késsel a medveorrba vágnak. Mindezeknél azonban világosabb és biztosabb képét nyújtják a szibériai rokon népek eskümódjának és a vele kapcsolatos fölfogásnak a vogul medveeskü-énekek. Én az „állatszentecske” orrával szembe nő létemre oda léptem, hímzést vágó görbe késsel ottan megdörgölöm (ti. a medveorrt), hímzést vágó görbe késsel ottan fenyegetem: „Az esetre, ha hamis esküt esküszöm én: a te (t. i. a medve) jobb oldali válladnál (ülő) legkisebb fia (atyámnak), a házi öregnek, a Medve-névtelen -ujja (nevű) férfi, ki a „fogas állatot” (medvét) mulattató üreges fának (hárfának) pengeti ott húrjait — ezen nyuszt járó ősszel a tőle levágott fatuskóra (ruha módra) oltsd rá az ő alakját, a tőle levágott fatuskóra (sapka módra) helyezd rá a fejét! . .. De az esetre, ha igaz esküt esküszöm 36
