Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)
MŰHELY CSATÓ KÁROLY PUBLICISZTIKÁTÓL A FORRADALOMIG Buda/ Dezső életútja 1906—1919 között Gyermekkora, ifjúsága, tanulmányai, tudós törekvései a pécsi évek alatt Romsics Ignác tanulmányaiból ismertek, éppen ezért Kecskemétre érkezésének előzményeit azzal a momentummal kezdem, hogy 1906-ban szülővárosában Pécsett részt vett a helyi munkásképző egylet egyik ülésén és naplójába ezt írta: „Fémmunkás leszek.” A Magyar Filozófiai Társaság ülésén Az osztályharcok energetikája címmel tartott előadást: „(...) A munkásosztály bámulatos és eddig nem látott szervezettsége a rokonszenvet már kezdi elhódítani és az erkölcsi erőnek mérlegét maga felé billenteni: produktív és termékeny lesz. Eddig nem voltak a munkásosztálynak művelt tagjai, most lázasan művelődik és csodálatos nagy számmal veti ki szűz öléből az eredetinél eredetibb nagy tehetségeket. (...)... a negyedik rend biztos győzelme, irányának győzelme és a társadalomnak a munka alapján fölépülendő kollektív szervezete lesz.” Buday Dezső ezekben az években a fenti idézet ellenére nem volt marxista, mindig az éppen legfrissebb nyugat-európai filozófiai irányzatokhoz (pragmatizmus, neokantiánizmus, intuitivizmus stb.) csatlakozott, s általánosságban filozófiai eklekticizmus jellemezte. Filozófiai munkát 1905 után nem is adott ki a kezéből. Az évtized második felében a korabeli értelmiséget foglalkoztató társadalompolitikai kérdésekben foglalt állást. A brüsszeli 1910-es közigazgatási konferencián felolvasott előadásában a vármegyének (mint olyan) történelmi és jövőszerepe mellett elmondta véleményét a parasztságról, mint a legnagyobb társadalmi csoportról is: a Baranya vármegyei egyke problematikájáról pedig a Huszadik Században írt. Kifejtette, hogy a korlátolt forgalmú birtoktestek (nagybirtokok) aránya ott az országos átlagnak a négyszerese, s a kötött birtokokat föl kell szabadítani részint a nemesi magyar középosztály, részint a parasztság javára. Álláspontja az volt, hogy az elszegényedett nemesi középosztályt meg kell erősíteni, mert a dzsentri körül kristályosodhat ki egy polgári magyar közép- osztály, amelynek utánpótlását a parasztság módosabb rétegei képeznék. Politikai nézeteit tekintve tehát Buday jobboldali, dzsentri ideológus; a nemzetségi kérdésben a választójog relációjában pedig antidemokratikus: „... a külső politikában nacionalistának, nemzetiségi belső politikánkban már csak sovénnek szabad lennünk” — írta 1909-ben a Vármegye című folyóiratban. Az viszont, hogy 1907-ben a szabadoktatás pécsi kongresszusán követelte az egyházi iskolák befolyásának fölszámolását, arra a summázatra ad jogot, hogy Buday ezidőben egyrészről a magyar középosztály szószólója volt, másrészről a földreform híve, szociáldemokrata szimpatizáns, aki az egyház kulturális-művelődési monopóliuma ellen is szót emelt, tehát kettős ember, úgynevezett átmeneti típus. „Én egymagám állok középen” — írta ezidőtájban egy versében. Ez a köztes állapot elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy Pécsett a korábbi jó kapcsolatai megszakadjanak. 1908-tól pályázott a kassai, nagyváradi jogakadémiákra, Budapestre a Földművelésügyi Minisztériumba, de csak Pesten a királyi törvényszék fogadta, ahol jegyzői, majd a sajtóosztályon ügyészi beosztásban dolgozott. Köztes 72
