Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - SZEMLE - Ács Zoltán: Ötvös Sára kibédi népballadái
kiváló tanítványokat vonzott, közöttük e kötet szerkesztőit is előkelő hely illeti meg a magyar folklórkutatásban. (Pozsony, 1979.) KATONA IMRE ÖTVÖS SÁRA KIBÉDI NÉPBALLADÁI Kibéd, a Marosszék „legnagyobb és legszebb faluja”. Ezt írta róla a múlt században a Székelyföld mindmáig legnagyobb krónikása, Orbán Balázs. Ma már lehet, hogy nem a legszebb és biztos, hogy nem a legnagyobb, de hogy még mindig számtalan néprajzi értéket rejt magában, azt az utóbbi években a kibédi iskola magyar irodalom- tanára, Ráduly János bizonyította be. A jeles népballadakutató szinte megszállottan gyűjti, kutatja a faluban folklórunk egész kincsestárának „legszebben, legtisztábban csengő” aranypénzét, népköltészetünk legsajátosabb, legreprezentatívabb ágának fellelhető nyomait. Ráduly jeles elődök nyomdokain halad. Kibédi születésű volt a kelet-európai összehasonlító népzenekutatás egyik jeles úttörője, Seprődi János, aki az Ethnográphia 1901—1913. évfolyamaiban közzétett Marosszéki dalgyűjtemény című munkájában 22 kibédi népballadát közölt. A nevesfolklorista, Faragó József munkásságának egy része is innen sarjadt, ide kötődik. A Balladák földjén című, 1977-ben megjelent könyvében a következőképpen fogalmazta meg a népballada- gyűjtés célját, feladatait: „Népballadáinkat gyűjteni és tanulmányozni minden romániai magyar folklorista — legyen akár hivatásos, akár önkéntes — elsőrendű feladata; a kutatások eredményeit, főként pedig magukat a balladákat ismerni minden olvasónk nemzetiségi öntudatának gyarapítására, gondolat- és érzelemvilágának gazdagítására szolgál.” Ráduly a Faragó által megfogalmazott program szellemében kutatja szülőföldjének folklórját. A Kritérionnál 1975-ben Kibédi népballadák címmel megjelent könyvében egytelepülés mai napig fellelhető népballadakincsét adta közre. Legújabb könyvében pedig egyetlen kibédi énekes, a 80 éves Majlát Józsefné, Ötvös Sára balladatudásának monografikus feldolgozására vállalkozott. A szerző módszerére jellemző, hogy a faluban végzett folklórszociológiai felmérés során a nyolc éves gyermektől az aggastyánig 1210 embert, a falu lakosságának a felét kérdezte meg, s az így gyűjtött 198 ballada közül 155-nek publikálta a szövegét. Ráduly már a Kibédi népballadák című könyvében is megemlíti Ötvös Sárát, aki „nem kevesebb mint negyven balladát ismer. Ez a készlet hazai magyar folklorisztikánkban valósággal párját ritkítja”. A szerző ekkor még csak 20 balladát közölt Ötvös Sárától, de valószínű, hogy már ekkor elhatározta, hogy külön könyvet szentel a „klanétás” Nagy Gergely lányának. Ötvös Sára zenét kedvelő magyar ajkú cigány családból származik. Családjában nagy hagyománya volt az éneklésnek, balladatudásának magvát a szülői házban sajátította el. Seprődi egyik legjobb adatközlője édesapja, Nagy Gergely volt. Az idős asszony visszaemlékezésében elevenen él még a régi típusú, társas népi összejövetelek színes világa a fonóban, a tollfosztóban, a cigány- virrasztóban, ahol szájról-szájra járt a dal. Tizennégy éves korában indult el hosszú útjára. Napszámosként, idényjellegű mezőgazdasági munkásként, cselédként számtalan helyen megfordult. A tágabb közösségekkel való érintkezése során bővült, gazdagodott balladakészlete, melynek közel kétharmadát 16 éves koráig, gyermekkorában tanulta meg. Balladakészletének mind mennyisége, mind minősége különös figyelmet érdemel. Míg az egész falu 66 balladatipust ismer, addig egyedül Ötvös Sára45-öt,s közülük is jó néhányra már csak ő emlékezik vissza. A közel félszáz balladatípus között jelentős hányadot képviselnek a lassan kiveszőfélben levő régi stílusú balladák. A klasszikus balladák közül 12-t jegyzett fel Ráduly, néhányat (Molnár Anna, Kőműves Kelemen, Fehér László stb.) Ötvös Sára több változatban is ismeri. E balladák egyik legnagyobb értéke a nyelvi szépség, a költői megformálás, a kibédi székely népnyelv tisztasága. A hosszú útra indult Ötvös Sára 1967-ben tért vissza végleg szülőfalujába, Kibédre. A családjukban hagyománynak számító balladaéneklést gyermekei után unokáira próbálja hagyományozni. A balladát gyakran nevelő-módszernek, erkölcsi tanításnak is szánja unokái számára. „Mondtam nekik a mesét, s énekeltem, mikor rosszak vótak vagy sírtak. Szoktam mondani, hogy hallgassatok, na, mert né, énekelek egyet. Sokszor beléalud- tak a gyermekek, addig fújtam ezt-azt.” Az otthoni éneklés régen is kísérőtársa volt életének, s az maradt mindmáig. Beleszületett egy mikroközösség néphagyományába, amelyet aztán továbbéltetett, bővített, gazdagított, továbbadott. A családi hagyomány erejét példázza, hogy Ötvös Sára után a legtöbb balladát lánya ismeri a faluban. Remélhetőleg e gazdag balladaanyag Ráduly könyvén keresztül szervesen épül majd bele a romániai magyar nemzetiségi kultúra vérkeringésébe. (Elindultam hosszú útra. A kibédi Majlát Józsefné Ötvös Sára népballadái, Kriterion, 1979.) ÁCS ZOLTÁN ÍGY TELTEK HÓNAPOK, ÉVEK Öt önéletrajz. A szövegeket válogatta és gondozta, az előszót és a jegyzeteket írta SALAMON ANIKÓ A paraszti írásbeliség a mi századunkra érlelt önálló műfajt, az önéletírást. Élete alkonyán egyre több parasztasszony, parasztember érzi úgy, 69
