Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 11. szám - KRÓNIKA - Ács Zoltán: Orbán Balázs ébresztése

Ami kétségbevonhatatlan érték mégis kisza­kadt fáradhatatlanul járó tolla alól, az teljességgel a tehetség öntörvényű, spontán működése javára írandó. Ám ebből kitetszik, hogy az ihlet kegyes pillanata bizony szélfútta homoktalaj, amire épít­kezni tartósan nem lehet. Hiányérzetet Tóth Endre könyve leginkább e vonatkozásban hagy maga után: az Oláh Gábor-i életmű értékes és kevésbé értékes vonulatainak természetrajzával marad adós. Az élet kisszerűsé- geiből többet megtudunk, mint a művekben bennragadt nagyszerű lehetőségekből. A tarta­lomismertetések a több irányból közelítő, össze­tett analízist nem pótolhatják ezúttal sem. De e kritikai észrevétel ellenére is a fő hang­súly vitathatatlanul a munka érdemeit illeti. S nemcsak azért, mert Tóth Endre az, aki első ízben kísérelte meg fölvázolni ezt a rendkívülisé­gében is döbbenetesen tipikus írói életpályát. Hanem mert a pályakép során föltárt és mozgósí­tott ismeretanyag korrajz-érvénnyel tágítja látó­körünket. A hűvös, szenvtelen sorokon átsüt az elhibázott élet drámája. Oláh Gábor életrajza végeredményben ismeretközlő munkának ké­szült, s e funkcióját maradéktalanul betöltvén lett belőle izgalmas és máig ható tanulságokkal szol­gáló olvasmány. (Debrecen, 1980.) HATVANI DÁNIEL KRÓNIKA ORBÁN BALÁZS ÉBRESZTÉSE A Székelyföld krónikásának nevét a szűkebb szakmán és pátrián kívül egyre kevesebben isme­rik. Öröksége feltámasztására fel-fellángolt egy- egy kísérlet, hogy aztán parazsában kialudjék. Lehet, hogy ismét a ma annyira divatos jubileoló- giára várunk, hogy emlékét előkaparjuk a teljes feledés homályából? Ha igen, akkor még nehezebb lesz az ébresztése, mert a mainál is gyérebb szám­ban fogják felkapni fejüket nevének hallatára. Igaz, ő nem a legnagyobb magyar volt, csupán a „legnagyobb székely”. S ezt ma már nemcsak nálunk, de a székely székekben is egyre keveseb­ben tudják. Megkérdeztem néhány történelem szakos egyetemistát, történelem szakot végzett tanárt, ki mit tud róla? Jó, ha ismerték. Persze, nyugodtan mondhatnánk erre, mindent és min­denkit nem lehet tanítani, így is zsúfolt a tan­anyag. Önismeretre azonban szükségünk van, s Órbán Balázs ebbe a tananyagba tartozik. Élet­útja majdcsak egyedül a Körösi Csornáéval mér­hető. Igaz, ő nem volt az őseit a távoli hazában kutató Julianus barát, se Körösi Csorna, se Bölöni Farkas, aki Észak-Amerikát bejárva adott hírt az Újvilágról. Ő azon kevesek közé tartozott, akik saját hazájukat szerették volna felfedezni és min­den honpolgárával megismertetni. Orbán Balázs emlékének ébresztésekor Ruffy Péter szavai jutnak eszembe. „Olyan önpusztító könnyelmű­séggel hagyjuk veszni értékeink emlékét, hogy ez már az oblomovizmus pókhálós szobasarkait súrolja”. Hatalmas művének, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s nép­ismereti szempontból megjelenése századik évfordulóján, 1969-ben a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó egy szép könyvvel állított emléket neki (Beke György—Fodor Sándor—Mikó Imre: Orbán Balázs nyomdokain). Szejkefürdőn felavat­ták új síremlékét. Két év múlva a Kritérion emlé­kezett meg róla abból az alkalomból, hogy Mészá­ros József megtalálta Orbán Balázs százesztendős fényképgyűjteményét, a Székelyföld leírásá­nak illusztrációs anyagát. A száz fotót és annak leírásait tartalmazó kötetet Sütő András látta el előszóval, Erdélyi Lajos magvas bevezető-tanul­mánnyal. Mindkét könyvből azonban csak nagyon kevés jutott el hozzánk. Sütő többek között azt írja előszavában: „Hatalmas munkája... — A Székelyföld leírása — mai napig is egy néprajzi intézmény pótlásaként ontja adatait a székelység történelmi és társadalmi múltjáról. (Ahol szem­léletét az idő meghaladta, mindenekelőtt ma­gunkra vessünk: Bözödi rokon vállalkozása óta mivel gyarapítottuk a kezdet eredményeit?”). Nos, e rövid írás nem azt a célt tűzte maga elé, hogy a szakmai eredményeket gyarapítsa. (Ezt dr. Kós Károly gazdagítja örven detesen.) Csupán azt, hogy szerzőjének emlékét élesztgesse, ébren tartsa — s ha ezt sikerül elérnie, akkor áttétele­sen már ösztönzött, s talán gyarapítóit is egyszer­re. Ha feltétlenül fogódzkodót kell keresnünk az ébresztéshez, akkor legyen az, hogy a „szegény 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom