Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - SZEMLE - Katona Imre: Ág Tibor - Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem… (Szlovákiai magyar népballadák)
Kosa Lászlónak Rozmaringkoszorú. Szlovákiai magyar tájak népköltészete (Bratislava, 1979.) c. antológiájáról van szó, amely azonban mindössze 45 balladát (465—522. old.) tartalmaz. A mondottak alapján kettőzött öröm tehát kézbe venni e legújabb nagy csehszlovákiai balladagyűjteményt, mely elsősorban Ág Tibor értő kitartását és szorgalmát dicséri. A 10 000 odaáti szövegből ő és Tőzsér Árpád már tett közzé egy mintaszerű népdalválogatást (Édesanyám rózsafája ... Palóc népdalok. Bp.—Bratislava, 1974.); régóta tudtuk és türelmetlenül vártuk ezt a népballada- gyűjteményt is, melynek sajtó alá rendezésében magyarországi szakemberek is közreműködtek. Közülük legtöbbet Vargyas Lajos tett, az összeállítók az ő említett nagy monográfiáját tekintették mintának, és ennek alapján lokalizálták saját balladakincsüket. A munka méreteire jellemző, hogy a mintegy 10 000 népköltési szövegből 1123 a balladaváltozatok száma, ezek közül 54 típusnak 162 variánsát tették közzé, mellőztek viszont 37 típust és ennek 84 szövegváltozatát. Még így csonkán is feltűnően gazdag és értékes válogatást kaptunk, mely a hitelesség és a szakszerűség minden követelményének eleget tesz, talán csak a műfaji-zenei-esztétikai szempontokat lehetett volna még szociológiai meggondolásokkal is bővíteni; el kell azonban fogadunk, hogy ez az első jelentkezés joggal szorítkozik a legszebb, legépebb típusokra, ill. változatokra. Ág Tiborék érzik is ennek a kirekesztő válogatásnak problémáit, az előszóban így indokolják eljárásukat: nyugatról kelet felé haladva igyekeztek minden magyarlakta tájat szerepeltetni, a balladák közül azokat az ép és csiszolt változatokat közük, melyek az átlagtól valamiben eltérnek (10. old.). Kimaradtak viszont a széthullott töredékek (pl. — Lóra, csikós, lóra . . . — Zöld Marci; — Fábián Pista stb.), valamint az „újkeletű, verselésében döcögő, kiforratlan, erősen vásári ponyva ízű, dallamában sok esetben műdal vagy idegen eredetű dallamokra énekelt változatok. Ezenkívül vannak még (mellőzött) helyi vonatkozású gyilkossági történetek, amelyek ugyan nem ponyvái eredetűek, de stílusuk nagyon kezdetleges, nem érezni rajtuk a nép formáló erejének nyomait, és ezért nem kerültek be a kötetbe” (7. old.) — írják. Ezzel a felfogással — a további kiadási gyakorlatot illetően — szembe lehet szállni, mint ahogyan túljutott rajta az erdélyi, a vajdasági és kis- részben a magyarországi (v.ö. Gulyás Éva— Szabó László: Túl a Tiszán, a szendrei határban . .. Népballadák és históriás énekek Szolnok megyéből. Szolnok, 1975.) kutatás is, egy most készülő drávaszögi balladakötet (Katona Imre—Lábadi Károly: Erdők, mezők, vad ligetek ... Drávaszögi magyar népballadák, s. a.) pedig eredetére és értékére való tekintet nélkül a teljes táji balladakincsről igyekszik az eddigieknél hívebb képet adni. Minden bizonnyal majd rálép erre az útra a szlovákiai magyar kutatás is. Ág Tiborék annyi „engedményt” azonban máris tettek, hogy cím- és kezdősor szerint felsorolják a fontosabb mellőzött típusokat (9—10. old.), és 49—54. sz. a. közük a közismert ponyvaballadákat is. Ág Tibor—Sima Ferenc balladagyűjteményének felépítése mintaszerű: a gyűjtés és a válogatás szempontjait az idézett előszó tisztázza, a balladaszövegek és dallamok hitelesek, minden szükséges adatukkal kerülnek közlésre. A szerkesztők nagyjából Vargyas monográfiájának rendszerét követik, átvették típuselnevezéseit is. A jegyzetekben tekintettel vannak a szövegre- dallamra egyaránt, és — mint említettük — Vargyas eredményeit egészítik ki. Minden szükséges mutató, jegyzék stb. pontos és használható, egyetlen lehetséges szempontról sem feledkeznek meg. A gyűjtemény 8000 példányban jelent meg, ebből 6000 került át hozzánk, és itt nemcsak értékes tartalma, hanem tetszetős formája miatt is meglehetős gyorsasággal kelt el. E gazdag gyűjteményből elsőnek a ritkaságokat érdemes kiemelnünk. Itt van mindjárt a kötetnyitó Kőmíves Kelemen, ill. A falba épített feleség balladája. Amennyire örvendetes e típus legészakibb jelenléte, annyira meggondolkodtató esetleges újabbkori idekerülése. A többi ritkasággal ellentétben ugyanis, ennek váiltozata feltűnően épek, és egy kéziratos feljegyzés is arra vall, hogy talán valahol vándormunkán hallhatták és csak utóbb terjedt el. (A kónyi verbunk is csak a századfordulótól terjedt el mintegy tucatnyi környező községben!) Hasonló problémáink voltak a szórványos vajdasági és drávaszögi változatokkal is, a kérdést nem sikerült megnyugtatóan lezárni. Mindenesetre a Kőmíves Kelemennek nincs összefüggő elterjedési területe. A többi ritkaságból eléggé megkopott Molnár Anna (Az elcsalt menyecske), az Erdély felől Ungba eljutott Szaván kapott feleség, továbbá a címadó Vétessék ki szóló szívem .. . balladája és még több más. Minden bizonnyal ismétlődő, könnyebben megjegyezhető szerkezete tartotta fenn — visszavonulási területen; Zobor vidékén — A csudahalott, A szeretet próbája (Sási kígyó) és A révészek nótája balladatípust, hasonló jelenséggel olykor más szlovákiai magyar tájakon is találkozunk. A régi rétegbe sorolt és szórványosan előforduló balladatípusok egyike-másika idők folyamán tovább változott: így pl. A szégyenbe esett leányokat a legtöbb változat szerint már nem végzik ki, hanem „csak” megátkozzák, A rossz feleségből itt idővel rossz férj lett, a történetet nyilván a hagyományőrzőbb asszonyok fordították át a másik nemre; A révészek nótájában az asszony nem magát, hanem leányát ajánlja fel stb. Mindezek a változtatások a közgondolkodás módosulásával is magyarázhatók, de a balladaalakulás öntörvényeit is figyelembe kell vennünk, így pl. nyilván a rövidülés miatt maradt ki A halálra táncoltatott leány történetéből a társadalmi feszültségre való utalás: igaz, ez másutt sem általános vonása ennek a típusnak. 67
