Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - SZEMLE - Katona Imre: Ág Tibor - Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem… (Szlovákiai magyar népballadák)
Az ilyen és hasonló kopásnak, változtatásnak örvendetes ellenpéldáját is említhetjük. A közép- korias Bagoly-asszonyka típus egyik változatában végre megtaláljuk az asszonyi hűtlenségre tett világos utalást, amely másutt nincs így megfogalmazva (v.ö. Molnár Anna, vagyis Az elcsalt menyecske hasonló dilemmájával!): Haza is mennék, De már nem lehet, Haza is mennék, De már nem merek, Haza is mennék, De már szégyellek ... A szerkesztők erre a helyre nem figyeltek fel, de elkerülte figyelmüket A szégyenbe esett leány balladatípus egy régies, esetleg más balladából kiszakadt: számomra eddig ismeretlen „bővítménye” is, De elvitte a sas Nádas közepi be : Apró csontocskáit Hangyák szopogatják, Szép, piros vérét a Fekete föld issza . . . Igaz, ezzel a gunaras-libás motívummal A guna- ras lány c. típusban is találkozhatunk. Középkor végi, újkor eleji és kéziratos töredékekből ismert helyet őrzött meg a már idézett Bagoly-asszonyka; népköltészeti ritkaság e néhány sor: Ollyat ugraník, Mind a paripa, Ollyat perdülník, Mind a karika . .. Ezek a sorok is támogatják a hűtlenség motívumát, mely értelmet ad a számunkra már nagyon áttételes Bagoly-asszonyka típusnak. Az értékes ritkaságok közé tartozik a középkori Virágok vetélkedése is, mely szintén Zobor vidékén maradt fenn a szentiváni tűz- ugrás szokásának keretében. Könnyen megjegyezhető, ellentétes szerkezete tartotta fenn az egyébként meglehetősen ritka A kétféle menyasszony c. bailadatípust. Nemcsak a régi, hanem az új stílusú balladák között is találkozunk hasonló jelenségekkel. A palócok Rózsa Sándoréról: Vidróczkiról szóló balladák éppen csak eljutottak idáig, idő- és menet közben azonban erősen megkoptak; hasonló a helyzet a szintén felföldi Angyal Bandival is, de mintegy „kiegészítésül” ezt pergőbb ritmusú, helyi színezetű, szép betyárballadává alakították. Távoli színhelyen játszódik Patkó Sándor balladája, mely nem azonos a talányfejtő Patkó Bandiéval. Érdekes, hogy Bogár Imre országszerte jó megtartású balladája itt is mennyire kedvelt, és a Tiszát e helyi változatokban sem cserélték ki a Dunára vagy más folyónévre. (E ballada eiső nyomai egyébként nem 1870—74-ből valók, mint ahogyan az összeállítók tudják, hanem legutóbb előkerült egy 1865-ös ponyvái változata is.) Palóc betyár lehetett Oláh Gyuri és egyben helybeli balladának is tűnik a róla szóló történet, ámbár a színhely éppenhogy a Dél-Alföldre helyeződött át. A Hallod-e te pajtás, mit beszél az öreg? ... kezdősorú ballada szintén helyi (gö- möri), mely felfogásában már a betyárság elmúlását jelzi, formájában pedig még tovább közeledik a lírai dalokhoz. Szépek a kötetben szereplő rabénekek; ezek ugyan nem „szabályos” balladák, de Vargyas Lajos is felvette őket nagy gyűjteményébe, és véleménye szerint jellemzően magyar népköltészeti műfajnak számítanak. Kötetünkben azonban némi zavar támadt a besorolást illetően: a 37. sz. rabének 1. változata inkább tartoznék a 35. sz. balladához, mint ide, a 2. sz. viszont szabályos betyárballada, és nem is a rabságról szól. Önálló típusnak vehető viszont a csempészballada, nem szükséges a rabénekek közé sorolni. Az említetteken kívül érdemes még néhány kisebb vétséget is szóvá tenni, melyek a kötet értékét nem rontják ugyan, de kijavításuk szükséges lenne. A házasodó királyfi balladájáról — Vargyas alapján — azt írják, hogy idegen változatai nincsenek. Tudtommal a szlovákok is ismerik, ennek épp Ág Tiborék tudnának utánajárni. (Egy apróság: Vargyas a típuselnevezésben a nősülő mintájára a házasuló kitételt használja, holott a házasodó a helyes alak.) Spange Pali balladája bizonyosan ponyvái eredetű, magát a gyilkosságot és az esetről szóló ponyvairodaimat Békés István dolgozta fel Magyar ponyva Pita- val ... (Bp. 1966.) c. könyvében. A Járjad, pap, a táncot... balladatípus jegyzetében azt olvassuk, hogy eddig egyetlen változat került elő és az itt közölt Pozsony megyei a második. E balladának azonban már volt egy székely és egy dunántúli variánsa, így a pozsonyi a harmadik, ezek szerint az egész magyar nyelvterületen ismerték. Egy-két szerkesztési eljárást is meg lehet még kérdőjelezni: így nézetem szerint pl. a 35., 36. és más típusok esetében nem éppen a legszebb és a legépebb változat áll az első helyen; a szerkesztők nem indokolják, miért? A vén ember hűtlen felesége balladatípus jegyzetében említik A vén férj gyilkosa balladát, amely viszont kimaradt a kötetből. E nagytáji balladagyűjteményt az egyik legrangosabb hely illeti meg a magyar szakirodalomban, hirtelenében nehéz lenne területi kiterjedésében és csak a ballada műfajára szorítkozó jellegében hasonlót találni, talán Orturay Gyula több kiadást megért Székely népballadák c. válogatása, de még inkább a szintén saját gyűjtésen alapuló Kallós Zoltán-féle (ugyancsak többször kiadott) Balladák könyve mellé lehetne állítani, szakmai szempontból pedig mindenféle népköltési gyűjtemény élére! Kodály és Bartók iskolája 68
