Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - SZEMLE - Török L. Gábor: Balázs Sándor: Szociológia és nemzeti önismeret (A Gustiiskola és a romániai magyar szociográfia)
képesek működtetni, mely adott esetben utat nyithat a szocialista átalakuláshoz. Időnkéntsokszó esik az újságokban atelepülés- fejlesztési koncepcióról, ám ilyenkor egyre-másra kiderül, hogy az efféle koncepciókba jócskán belefér a települések elsorvasztása is. Nos, a Magyar Népköztársaság állami-területi beosztása című fejezet szenvtelen tárgyilagossággal adja tudtunkra, hogy 1950-ben 2808 községi tanács alakult az országban, 1960-ra 3024-re növekedett a számuk; de már 1973-ra 1669-re csökkent ez a szám, s 1979 elején már mindössze 1429 községi tanácsot tartottak nyilván. Az ezredfordulón pedig nem több, mint 1100 községi tanácsi szervezet fog működni ... E számsor láttán mintha hiú ábrándnak tűnne a törvényhozók és a szociográ- fusok „összjátéka”. A modern büntetőjogi rendszerek egyik nagy vitatémája a halálbüntetés körül forog. Ellenzői szerint e legsúlyosabb büntetésnek nincs sem visszatartó, sem elrettentő ereje. Történelmileg nézvést ez az állítás nehezen vonható kétségbe; sem a nyilvános karóbahúzással, sem a lefejezéssel, sem a máglyán való elégetéssel nem lehetett az emberiséget „megjavítani”. De súlyos érvek szólnak a halálbüntetés mellett is: a társadalom biztonsága és igazságérzete. A szocialista törvény- hozás e tekintetben is jó utat követ:a halálbüntetés kivételes jellegéből indul ki, sohasem kizárólagos, s alkalmazására csak akkor kerül sor, ha a büntetés célja más módon nem érhető el. A hazai törvénykezési gyakorlatban pedig már jóideje kizárólag gyilkosság esetén szabnak ki a tettesre halálbüntetést. A minősítő tényezők — az előre megfontoltság, az aljas indok — ismerete, a tömegkommunikációnak köszönhetően, ma már az általános műveltség része. Az 50-es évek egyetemi oktatása — legalábbis az a négy esztendő, mely engem részeltetett jogi stúdiumokban — körültekintő gondossággal kerülte meg az emberi jogok témakörét. Ez a fajta körültekintés szerencsére már nem jellemzi az enciklopédiát. Érdemes magát a definíciót idézni: „Az emberi jogok olyan alkotmányi és nemzetközi jogi intézmény, amelynek az a hivatása, hogy intézményesített alakban védje az állampolgár jogait az állami szervek túlkapásai ellen és segítse az emberi életfeltételek és az emberi egyéniség kibontakozását.” Magyarán szólva ez annyit tesz, hogy a humanista eszmények az egyén érdekeit helyezik előtérbe az állam mindenhatóságával szemben. S ez ráadásul megfelel az állam fokozatos elhalásáról szóló marxista—leninista elméletnek is. Itt említem meg, hogy amíg az 1949-es magyar alkotmány az állampolgári jogokat még csak a dolgozók számára biztosította, addig az 1972-ej módosított alkotmány szerint az alapvető jogok az állampolgárok mindegyikét megilletik. Mindennapi életünk egyik központi témája a pénz. Ady óta a költészeté is . . . Mindamellett polgártársainknak roppant kis hányada van tisztában a papírpénz és az arany bonyolult viszonyával. Ezúttal is megkíséreltem egyértelmű és világos választ találni arra vonatkozóan — és ezúttal is hiába —, hogy miért konvertibilis a nyugati országok pénze, s miért nem az a szocialista országoké. (Az egyetlen jugoszláv dinárt kivéve, melyet ez év nyarának elején két hét leforgása alatt háromszor értékeltek le.) De annak bizonyításáért, hogy mennyire elasztikus a pénz értéke, nem kell külföldre mennünk. A magyar forintot 1946-ban életbeléptető jogszabály leszögezte: egy forint 0,0757 gramm színarannyal egyenlő. Vagyis: egy kiló finom arany 13 210 forinttal egyenlő. Ha meggondolom, hogy 1980 elején egy pár jegygyűrűt hétezer forintért lehetett kapni, hosszas utánjárással és protekcióval . . . Úgy hiszem, fölösleges befejezni a mondatot. Végtére is azt lehet mondani, hogy az enciklopédia a joggal kapcsolatos igen sok kérdéskört felölel, ezek között számos közérdekűt is . . . Igen sokat, mondom, ám túlzás volna azt állítani, hogy majdnem valamennyit. Például a nemzetiség — közép-európai léthelyzetünkre gondolva — külön fejezetcímet érdemelt volna, s ennek megfelelően sokoldalú, a dolgok történél miségét sem mellőző kibontást. EJégedettek volnánk a kisebbség elnevezéssel is. Úgy vélem, e kategória jogi vonatkozásaira szükségtelen figyelmeztetnem. Társadalmi szervezeteink taglalása kapcsán olvasható néhány sor hazai nemzetiségieinkről, aminek lényege, hogy nemzetiségi szervezeteink immár nemcsak kulturális, de társadalmi és politikai jelleggel is rendelkeznek. További ilyen fogalmak, mint pl. koncepciós perek, kitelepítés (deportálás; kényszerlakhely kijelölése) még a tárgymutatóban sem szerepelnek. De hiánylista készítése helyett szívesebben méltatom az enciklopédia érdemeit. Azt persze, hogy nélkülözhetetlen kiadványa-e a tudományos jogi irodalomnak, döntsék el a szakemberek. Ám ha fölidézem az egykori kollokviumok, szigorlatok és államvizsgák izgalmait, azt kell hogy mondjam, hogy egy a mostanihoz hasonló enciklopédia drukkjaimat jócskán mérsékelte volna. S ha a mostani joghallgatókra gondolok, ez sem lebecsülendő haszon. (Akadémiai Kiadó ,1980.) HATVANI DÁNIEL BALÁZS SÁNDOR: SZOCIOLÓGIA ÉS NEMZETISÉGI ÖNISMERET A Gusti-iskola és a romániai magyar szociográfia Balázs Sándor a két világháború közötti romániai magyar társadalomismerettel, kiváltképp az ott élő magyarság élethelyzetének ábrázolását 64
