Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Japán utazás

TÓTH TIBOR

JAPÁN UTAZÁS

(AZ ÜZEMI PORTÁS)

— A Balog Kriszta japán útjáról írjon az elvtárs! Arról beszél ma nálunk mindenki. Persze, maga nem ismeri Balog Janit. Tmk-lakatos. Az ő lánya ma a legnagyobb szenzáció a gyárban. Merthogy a nyáron Japánba megy. Bizony! Nem a Balatonra, nem a Tátrába, de még csak nem is Olaszországba. Japánba! Egy melós lánya! Ez már téma igaz-e?

— Lehet beszélni ezzel a balog Jánossal?

— Hát. . . Most éppen nem. Mivel délutános. De ha siet, még otthon éri. Kint lakik Rákoscsabán. A Toldi utca négyben.

(A BALOG SZÜLŐK)

— Szerencséje van, mert máma véletlenül itthon vagyok. Ugyanis a sógoromnál szoktam kisegíteni, aki kőműves. Délelőtt a gyárban, délután nála, vagy fordítva. Aszerint, hogy vagyok műszakban. Tudja, jól jön az a kis mellékes. De most anyagért van .. . Etel! Gyere csak! Az elvtárs azért jött, hogy Krisztinkáról írjon az újságban.

— Igazán? Nahát! Tessék, foglaljon helyet! Csakhogy Krisztinka nincs ám itthon: bent van az iskolában. Nem baj? Az érettségit beszélik meg. Istenem, holnapután vizsgázik a drágám. Rettenetesen izgulunk mind a hárman ... Az ott az ő szobája.

— Megnézhetném?

— Jaj, azt nem lehet!

— Nem?

— Oda nem szabad bemenni. Csak ha ő megengedi.

— Ezt nem értem.

— így kérte a drágám vagy egy hónapja. Hogy ne zavarjuk a tanulásban. Meg hogy össze ne keverjük a könyveit. Hogy amikor hazajön az iskolából, mindent megtaláljon. Tetszik tudni, mi mindent megadunk neki, amit csak kér. Még a különszobát is, hogy nyugodtan tudjon tanulni. Mert azt akarjuk, hogy sikerüljön az érettségije.

— Nekünk ő az egyetlen gyerekünk, és szeretnénk, ha többre vinné, mint mi.

— Tetszik tudni, járatjuk őt angolra is. Magánórára. Kétszer egy héten. Már igen jól beszél angolul. Meg . . . meg zongorázni is taníttatjuk. Nyolc éve zongorázik. Nagyon szereti a zenét. Vettünk neki egy magnetofont, hogy felvegye a számokat. Van lemezjátszója is, meg vagy kétszáz lemeze. Megkap mindent, mindent a drágám.

— És ő ... Neki mit kell tennie ezért?

— Hát... tanulni.

— Igen, tanulni.

— Mert az a legfontosabb, hogy ő tanuljon. Nagyon szeretnénk, ha orvos lenne belőle. Ezért vállalunk minden áldozatot.

— 0 nem is dolgozik itthon semmit?

— Azt nem engedné az én uram. Áldott egy ember ez! A lányát is úgy tartja, mint a virágot a pohárban.

— De hát maguk szerint ez jól van így?

— Kérem szépen, mi a lányunkért a legnagyobb dologra is készek vagyunk.

— Igen, mert azt akarjuk, hogy Krisztinka nagyon, de nagyon boldog legyen.

40