Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
(Telefonbeszélgetés egy héttel később a szerző és a rendező között. A rendező érezhetően neheztel valamiért.) SZERZŐ: Megkaptátok a levelemet? RENDEZŐ: Igen. Sajnos rossz hírem van. A főnökeink megnézték a filmet, és még a te általad rossznak tartott változatot sem tudják felvállalni, nem hogy az általad kértet. SZERZŐ: Indok? RENDEZŐ: Az igazi érdekel, vagy amit mondtak? SZERZŐ: Mindkettő. RENDEZŐ: Túl konkrét és túl sötét képet fest — mondták. Különben is ez egy új mű és nem az a szöveg, ami a folyóiratban megjelent. Arról nem beszélve, hogy a közönséget, a nézőt nem kell ezekkel a kérdésekkel megterhelni, a néző szórakozni akar. Különben is politikailag nem szerencsés ezeket a kérdéseket ilyen módon és ebben a helyzetben bolygatni. A szerző nem volt képes megfejteni, mit kell értenie az „ilyen módon” és az „ebben a helyzetben” kifejezések mögött, és hogy miért nem szerencsés bolygatni ezeket a kérdéseket, és hogy főleg kinek nem szerencsés, de bővebb magyarázattal a rendező sem tudott szolgálni. Utolsó mondatán — mit a telefonba mondott — mely valahogy így hangzott: miként tudjuk így visszaadni a riportokban szereplő embereknek az őszinte szó szükségességének és lehetőségének hitelét? — a rendező talán elgondolkodott. 9. Színhely: Parabola eszpresszó. Néhány nap elteltével. A szerzőn és a rendezőn kívül a szerkesztő is jelen van, mint ama szép időkben. A „tévések” próbálják rábeszélni a szerzőt, hogy a film helyett — miután három hét múlva adás lesz — üljön ő a kamera elé, és beszéljen a nézőknek készülő könyvéről, vagy amiről akar. A szerző értet- len mozdulatát határozatlanságnak vélve a rendező még hozzáteszi: — A főcím már megvan és rajta van a neved. Most már valamit csinálnod kell, mert felborul az egész műsor szerkezete is, ha te kimaradsz. Elmondhatod mindazt, amit a filmben el akartál mondani, a saját szavaiddal. A szerző tagadólag rázza a fejét. A megbeszélés e ponton kibékíthetetlen ellentétté fajult a televíziót képviselő rendező, a szerkesztő és a volt munkatársaira gondoló szerző között. Ennyi a történet. Búcsúzóul a rendező még megígéri, hogy valamelyik másik osztálynak megpróbálja „eladni” a filmet. A szerző még sokáig néz a távozó tévések után. Int a pincérnőnek, konyakot rendel és mintha soha nem akarná abbahagyni, mosolyog, mosolyog magában. 10. KI TUDJA, MIÉRT? 39
