Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
SZERZŐ: Hogyan tudták ezt kifizetni, hiszen hivatalosan maximum harminc túlórája lehet egy embernek. BANDI: Kiskapuk mindenhol vannak. Célprémium, tervteljesítési célkitűzések, más nevet adtak neki, nem túlóra. SZERZŐ: Mit szólt a feleséged ahhoz, hogy az egész család gondja az ő nyakába szakadt? BANDI: Mondani nem mondott, inkább veszekedett, hogy állandóan dolgozom, a családra egy percem sincs soha, reggel megyek, este jövök, de hát a pénz meg kellett. SZERZŐ: Mennyit tudtál így a béredhez hozzákeresni? BANDI: 1000—1500 Ft-ot. SZERZŐ: Mibe került ez a lakás? BANDI: A lakást a tanácstól kaptuk, mint nagycsaládosok, a berendezés az apróságokkal együtt kábé nyolcvan-százezer forint. SZERZŐ: Hogy érzed, megérte, illetve megéri a sok munka?... BANDI: Most még azt mondom: igen. SZERZŐ: Van valami vágyad, amit szeretnél még elérni? BANDI: Vágyam az van. Rengeteg. Például az autó. Nem a luxus miatt. Nekem arra kéne, hogy hét végén el tudjam vinni a családot. Három gyerekkel villamoson, buszon tolongani, az nem pihenés. SZERZŐ: Milyen reális lehetőséged van arra, hogy autót vegyél? BANDI: Lehetőség? Pluszmunkák. Állandó dolgozás . . . 8. A szerző a jól végzett munka örömével várta a további fejleményeket. Néhány napon belül meg is kapta a rendező üzenetét. Bement a tv-be, megnézte nyers állapotban az előhívott filmet és átvette a rendezőtől a riportok legépelt szövegét azzal a céllal, hogy meghúzva, összeszerkesztve visszajuttatja a szerkesztőnek, illetve a rendezőnek, aki majd eszerint vágja meg a képanyagot. Egy hét kemény munkába telt, míg elvégezte a szükséges munkát, de megérte. Legalábbis így érezte ő. Izgalommal megtelve sietett a vágószobába, ahol a rendező várta őt. — Nem tudtuk egészen a te javaslataid szerint megvágni — kezdte a rendező, de mindenkinek tetszett így is. A szerző a vetítés alatt egyre csak azon töprengett, milyen apróságok kellenek ahhoz, hogy valami egy vágás, egy hangsúly eltolásával épp a visszáját mutassa. Meggyőződése kialakult. Az anyagot nem értették meg, rutinmegoldások, sztereotípiák szerint összevágták (így kerültek ilyen hangsúllyal a filmbe a már korábban említett kocsmajelenetek), és lett az egészből egy lekerekített, semmitmondó riportfilm. Kifogásait elmondta a rendezőnek, megoldási javaslatokat adott, aztán nem sértetten, de megcsalatottan távozott a televízió épületéből. Hazaérve úgy gondolta, nem volt elég határozott a rendezővel, hát tollat ragadott. Levelében világosan vázolta a rendezőnek a számára elfogadható lehetőségeket, melyek így hangzottak: 1. Hagyják őt ki az egész műsorból. 2. Vegyék le a nevét a filmről és a rendező a saját neve alatt csináljon az anyaggal, amit akar, ha a riportalanyok (kik minden ígéret ellenére a mai napig sem látták a filmet) beleegyeznek. 3. Vágják újra a szerző javaslatai szerint, vagy legalábbis az ő jelenlétében, s beszéljék meg a vitás részeket. 38 <
