Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
híján konyakoztak. Mikor minden akadály elhárult, Jenő ült előbb a kamera elé. Őszülő — vagy inkább feketével keveredett ősz — haja és ötven éve ellenére fiatalos ke dvű ember benyomását keltette, ahogy tagolt szép kerek mondataival érvelt, magyarázott a kamera előtt. Élénk kézmozdulatokkal nyomatékosította szavait. Egész egyéniségéből áradt a tiszteletet parancsoló emberi tartás. Egyszer egy beszélgetés közben azt vallotta a szerzőnek: „Minden munkát, amit az ember el akar végezni, csak úgy lehet elvégezni — nem maradéktalanul — jól, ha az ember azzal a tudattal áll neki, ahogy tudja, hogy fel kell kelni, fel kell öltözni, be kell menni a gyárba, mert nekem ez a dolgom. Én ezt így tanultam az apámtól, és a fiamat is erre próbálom nevelni. Vannak bizonyos normák, melyeket az embernek be kell tartani, mégpedig úgy, hogy olyan természetes legyen, mint ahogy a levegőt szívom. Dolgoznom kell, mert ebből élek, hát felkelek, bemegyek a gyárba, elvégzem a munkám.” SZERZŐ: Jenő, úgy terveztük, te is tudod, hogy Tibivel és Bandival négyesben beszélgetünk itt. Tibi nem tudott eljönni. Miért? JENŐ: Hát az úgy történt, hogy Tibi is el akart jönni, fel is öltözött már a gyárban, közben a műszakváltás nem történt meg rendesen. Akinek délután be kellett volna jönni, az nem jött be. Az üzemvezető azt mondta Tibinek, hogy maradjon bent. Hát így történt. SZERZŐ: Mikor idefelé jöttünk, említetted, hogy neked meg este kell visszamenned. JENŐ: így hozta a sors (mosolyog). SZERZŐ: Este tíztől meddig leszel bent? JENŐ: Úgy néz ki, hogy holnap reggelig (megértést kérő mosoly, csöndesen szinte súgva:), de valószínű, hogy délután kettőig. SZERZŐ: Ez lenne a 44 órás munkahét? (A szerző magánszámítása szerint ez kereken 32 óra, alvás nélkül). JENŐ: Roppant nehéz ez a kérdés. A 44 órás munkahét jó volna, de ebben a fokozott tempóban, ilyen követelmények mellett nem nagyon lehet betartani. SZERZŐ: Megítélésed szerint mennyit túlóráznak az emberek általában? JENŐ: Az én csoportom befejező műveletet végez. Úgy néz ki, hogy a hónap elején ha nem is szakadunk meg a munkában, de a hónap végén mindig bőven van. S akkor ember kell, aki el tudja végezni. Olyan darabszámot kell letenni az asztalra, amit csak így lehet megoldani. SZERZŐ: Milyen hatással van ez a túlfeszített munka az emberek közérzetére, fizikai állapotára? JENŐ: Vegyük az egyik köszörűsnő helyzetét. Mivel jó munkás, normálisan dolgozó ember, olyan terheket rakunk a vállára, ami sok egy embernek. Még egy férfinak is, nem hogy egy nőnek. Ő már hosszú évek óta végzi ezt a 12 órát naponta. Belegondolva: Mit tud ez a nő a gyerekeivel foglalkozni? Gondolkodtál már ezen? Mit? Dolgozik a gyárban, és mondjuk Soroksáron lakik, neki ahhoz, hogy beérjen hat órára, fel kell kelnie fél ötkor. Ahhoz, hogy a gyerekeit ellássa, még korábban. 12 órát dolgozik, fél hétkor kell bélyegeznie, hogy megkapja a pénzt azért, amit megtermelt. Villamosra ül, mire hazaér, nyolc óra. Ez a nő mit tud törődni a családjával? Gondolkodtál már ezen? De ha nem vállalná el, nem csinálná meg, amit rábíztak, akkor mi lenne az ő neve a gyárban? Gondolkodtál már ezen? Belekényszerítjük őt, mert a pénzre neki is szüksége van, mert másképp szeretne ő is élni. De ennek ára van. Ezt valahonnan ő ellopja. És mikor tudjuk neki biztosítani a 44 órás munkahetet? Vagy kinek tudjuk biztosítani? És ez a szerencsétlen nő, ahogy nézed, napról napra öregszik. 35
