Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
seikből kiszakítva stb. Az olvasást telefonbeszélgetés követi a szerző és a rendező között. SZERZŐ: Ha versenyt hirdetnének, hogy ki tud egy harmincoldalas írást tíz oldalra rövidíteni úgy, hogy abban a leglényegtelenebb és legjellegtelenebb mondatok sűrűsödjenek, akkor ez világrekord lenne. RENDEZŐ: Ez nem érdekes. Az egészet azért csináltuk, hogy valaminek alapján elkezdhessük a műsort. Engedélyt kapjunk, stábot, stúdiót. . . Nincs jelentősége. A szerzőben felötlött ugyan, hogy ezért a „nincs jelentősége” forgatókönyvért valaki felkapkodott néhány ezer forintot a televízió pénztárában, de mivel úgyis túlzó moralizálással vádolták pályatársai, visszafogta fenntartásait és a lényegre tért. A mélyinterjú nem jó — kezdte. Ahhoz kevés a műsoridő. Egyetlen fontos kérdést kellene körüljárni. Erre elég a húsz perc. Javaslata is van. Egy adott gyárban dolgozó emberek számára valóság-e a 44 órás munkahét? Marad-e idejük, energiájuk, szellemi-fizikai készenlétük, hogy éljenek a művelődési lehetőségekkel? Persze a kérdésnek nem közgazdasági (miért szükséges a túlóra), nem is adminisztratív (ki kényszeríti rá az embereket a túlórára), hanem emberi oldalát vizsgálva elsősorban. A rendező igent mond. 4. Váci úti kocsma. Lassan szállingózik a délelőtti műszak. A szerző egy sarokasztal mellé áll, itt nyugodtan tudnak majd beszélgetni. Korsó sört hoz magának, úgy helyezkedik, hogy lássa a kocsmaajtót. Vár. Percről percre növekszik a zsivaj. Lassan megtelik a helyiség. Egy-egy ismerős odabiccent a szerzőnek, aztán a saját társaságához fordul. Végre megjöttek azok is, akikre ő várt. Próbálja rábeszélni volt munkatársait a tévériportra. Húzódoznak. Ki kíváncsi az ő gondolataikra (vannak!!), a tévé pedig úgysem tűzné műsorra, amit ők elmondhatnak erről a kérdésről. A szerző érvel. Ne csak itt a kocsmában járjon a szátok. Most van lehetőség. Beijedtek? Megígéri (erre a rendező határozott ígéretet tett neki), hogy az elkészült filmet az egész társaságnak levetítik, és bárkinek kifogása van, az érintett részt kivágják. Megbeszélik a részleteket, melyik héten, mikor, hogy kapnak értesítést. A hátralevő időt kellemes iszogatással töltik, ám erről az időről a szerző az alkohol többirányú hatása következtében már nem tud hiteles beszámolót nyújtani. 5. A rendező közli a szerzővel, hogy kap majd diszpozíciót. A szerző (bár fogai ma sincs mi az) belenyugszik. Kinyomozza, táviratot fog kapni. A megbeszélt napon a távirat nem jön (később majd megérkezik). A szerző kilenc órakor megjelenik a televízió büféjében. A műszakiak egy közvetítőkocsival, a többiek — húszvalahányan — egy autóbusszal indulnak a forgatásra. A létszám gyanút kelt a gyár portásában, biztos ami biztos, senkit sem enged be, míg a rendész meg nem jelenik. O szintén tanácstalan. Alkudozni kezd. Végül tizennégy személyt beengednek. A többi visszaül az autóbuszba. A szerző és a rendező a rendész társaságában indulnak el a kijelölt műhely felé. A műszakiak a gyár közepére állnak kocsijukkal, nekilátnak az előkészületeknek. Valaki a gyár vezetői közül felismeri a szerzőt (nekik legyen mondva, öt évig, mialatt munkásként dolgozott itt, tizedannyi figyelmet sem szenteltek neki, mint ezen a délelőttön). A rendész eltűnik. A szerző végigjárja az ismerős műhelyeket, köszönget, ellátogat egykori munkahelyére, beszélget, viccelődik. Bár sok az idegen 29
