Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
arc számára, a többség azért emlékszik rá. Úgy érzi ideje felkeresni riportalanyait, hogy megbeszélje velük a kérdéseket, legyen idejük felkészülni a válaszadásra. A műhely élete teljesen felborult. A tévések a gépek közt szerelik a lámpákat, állványokat. Az operatőr fénymérővel a kezében jár-kel. A villanyszerelők kötözik a kábeleket. A szerző egyre izgatottabb. Érthető, hisz tévériporter még soha nem volt. Váratlanul előkerül a rendész, határozott tartással áll meg a rendező előtt. A szerző rosszat sejt. Hallgatózik. „Kérem arról nem volt szó, hogy riportokat is fölvesznek, a megállapodás csak filmezésre szólt.” A rendező tréfát sejdít a rendész szavaiban, de a határozott hang tanácstalanná teszi. Úgy dönt, komolyan válaszol. „Mikor az engedélyt adták, úgy gondolták, hogy némafilmet csinálunk? Ha jól emlékszem abban maradtunk, hogy a munkások életéről, helyzetéről forgatunk filmet, és ehhez a szöveg is hozzátartozik.” Végül is a rendész kénytelen engedni, de feltételeket szab. „A termelésről, a minőségről, tervekről és hasonló termelési ügyekről nem nyilatkozhatnak az elvtársak.” (Rövidesen az ügy hátterére is fény derült. A gyári vezető, aki felismerte a szerzőt, magához hívatta a rendészt, utasította, hogy vigyázzon, mert az a bajuszos itt dolgozott a gyárban és többet tud a problémákról, mint amit üdvös lenne nyilvánosság elé tárni, próbálja őt közömbösíteni.) A szerző észleli a háttérben folyó idegeskedést, sürgeti a rendezőt, igyekezzenek a felvételekkel. A szerencse is segítségükre siet. A rendész nem ismervén korábbról a szerzőt, összetéveszti a rendezővel. A félreértés alapja, hogy mindkettőjüknek bajusza van. A rendész egy lépést nem tágít a rendezőtől. A rendező és a szerző felfedezi a helyzet komikumát, ki is használják a lehetőséget. A rendező igen nagy érdeklődést mutat főleg a felvétel helyétől távol eső berendezések iránt. A rendész végre megtalálva igazi szerepét, készségesen magyaráz neki. Közben a szerző átveszi a felvételek irányítását. A stáb mindenben segíti. Még egy beállítás, fénymérés, kamerapróba, csapóhangja. Indul a felvétel. Középkorú kétgyermekes családanya. A műhely egyik legjobb köszörűse. Először a gépet járja végig a kamera, majd megállapodik a mosolygós, rebbegő pillájú arcon. SZERZŐ: Esztike, mennyit túlórázik általában? ESZTIKE: Általában harminc órát egy hónapban, néha valamivel többet is. SZERZŐ: Ez jócskán lefarag a szabad idejéből. ESZTIKE: Hát a szabad időből elég sokat elvesz, de hát a pénz is kell, meg a vállalatnak is szüksége van a munkára. Általában reggel hattól este fél hétig vagyunk benn. Ütána meg ott vannak a gyerekek. Két fiam van, foglalkozok velük egy keveset, átnézem a leckéjüket. Épp annyi telik az időmből, hogy megfürdetem őket, lefektetem és megkérdem, hogy vannak. Mikor túl- órázok, azon a héten ennyi az egész. SZERZŐ: Szabad szombaton, vasárnap bejár dolgozni? ESZTIKE: Hát általában, ha a férjem szabad szombatos, szabadvasárnapos. Olyankor be szoktam jönni. Ő vigyáz a gyerekekre. Itt rám mindig számíthatnak és mondjuk a vasárnap pénzben is több. Persze a szórakozásból veszem el az időt, mert ilyenkor szombat délután kell mindent elvégeznem, megfőzni vasárnapra, tiszta ruhát készíteni a gyerekeknek, mosni, meg mindent ami kell. Esetleg este a tv-t megnézem. A szerző sürgeti a felvételeket. Javasolja a rendezőnek, hogy a következő riportalannyal is ezen a helyszínen készítsék a beszélgetést. A rendező egyetértőén int, el van foglalva a rendésszel. Újabb fénymérés, beállítás, kamerapróba stb. Felvétel indul. 30
